HTML

Blogunkról

Kézzelfogható közelségbe került Magyarország számára, hogy a Római Birodalom egykori tartományának, Pannoniának a Duna mentén húzódó határa, a limes, vagy másik nevén a ripa Pannonica is az UNESCO világörökség része lehessen. A magyarországi limes szakasz világörökséggé nyilvánítását célzó pályázatnak legkésőbb 2012 januárjára el kell készülnie, mely eredményessége nagyban függ az önkormányzatokon, múzeumokon, civil szervezeteken, magánszemélyeken, akiket érinthet a védelemmel járó előny és kötelezettség. Önmagában a római limes, mint örökségi helyszín nem magyar adottság, hiszen a Római Birodalom egykori határvonala a mai Nagy Britanniától egészen a Fekete-tengerig, majd a Közel-Keleten át Afrika északi országait érintve egyetlen hatalmas helyszínként kerülhet a világörökségi listára. Ennek lehet része - immáron negyedik nevezőként - Magyarország is. E-mail: ripapannonica@hotmail.com

Közösség

Látogatók

Savaria Történelmi Karnevál: több tízezer látogatóra számítanak (Programajánló)

2011.08.23. 17:40 Bernát Péter

Több tízezer látogató fogadására és a szokatlanul meleg időjárásra, kánikulára egyaránt felkészültek a hétvégi szombathelyi Savaria Történelmi Karnevál szervezői.

Huszonkét helyszínen csaknem háromszáz program lesz péntektől vasárnapig, a várható kánikulára tekintettel hat úgynevezett vízpermetet permetező párakaput állítottak fel - mondta Mérei Tamás, a karneváli alapítvány kuratóriumának elnöke a rendezvénysorozat keddi sajtótájékoztatóján a nemrég átadott teljesen megújult Iseumban.



A karnevál előrendezvényei és egyes kísérőrendezvényei már zajlanak, a megyeháza udvarán a Karneválszínházban augusztus 19-től játsszák Lőrinczy Attila Könnyű préda című zenés komédiáját, az Iseumban pedig Mozart operáját, a Varázsfuvolát tekinthették meg az érdeklődők, az Éj királynőjének szerepében Miklósa Erikával.

Szommer Ildikó karneváligazgató kifejtette: a főtéren már felépítették azt a Vesta templomot, amelyben csütörtökön este fellobban a karnevál lángja, megkezdődik a karneváli időszámítás. Ezt követően egymást érik majd a programok; ismét kinyit az Öreg Város Vására, ahol kézművesek kínálják termékeiket és vendéglátók várják az éhesen betérőket, és ismét berendezik a Borok Utcáját, valamint lesz Sörtér is, mindkét helyen különböző kulturális produkciókat láthat a közönség.
   
A Történelmi Témapark hagyományőrző katonai csapatok táborává változik, ahol római légiósokat, germán harcosokat, gladiátorokat, hun harcosokat láthatnak az érdeklődők, sőt az arénában tanúi lehetnek összecsapásaiknak is. A Romkertben "rabszolgavásárt" rendeznek, a Kalandvárban pedig a kicsiket várják gyermekprogramokkal. A Művészetek Utcájában képző- és iparművészek, művészeti műhelyek mutatkoznak be, és lesznek táncbemutatók, utcaszínházi előadások is.
   
A történelmi karnevál legnagyobb látványossága idén is a több mint ezer jelmezes felvonulása lesz, ez pénteken 18 órakor, szombaton pedig 20 órakor kezdődik. Ebből az alkalomból a Thököly utcában egy 7,5 méter magas, 10 méter széles diadalívet építenek fel nyolc szoborral, amelyek a városhoz kötődő hírességeket formázzák, a Savariát alapító Claudius császártól egészen Éhen Gyula egykori polgármesterig. A diadalív egyben kilátóként is funkcionál, fentről megszemlélhető lesz a karneváli forgatag.
   
A MÁV és a GYSEV ötven százalékos kedvezményt nyújt a karneválra utazóknak, a GYSEV szombaton késő este Sopron felé egy különvonatot is elindít a hazatérők érdekében.

(MTI)

Szólj hozzá!

Címkék: programajánló savaria

Torzióslövegek szerepe a késő római erődök védelmében‭ ‬3.: Akadályok és műszaki zárak a késő római erődépítészetben

2011.08.16. 14:53 Bernát Péter

Arra vonatkozóan, hogy miként vélekedtek a késő római korban az ideális erődről, Anonymos Byzantios és Flavius Vegetius műveit olvasva alkothatunk képet. Bár írásaik csak összefoglalások azóta már elveszett, jóval terjedelmesebb katonai kézikönyveknek, mégis fontos adatokkal szolgálnak arról, hogy milyen központi utasításokat követek a késő római korban az erődök építése során.
 
Anonymos Byzantios művének a X. könyvtől kezdve foglakozik a különféle erősségekkel. Ebben rögtön meg is fogalmaz egy olyan követelményt, amelynek az alkalmazása jól megfigyelhető a Duna mentén emelt késő római erődítményeknél. Eszerint az erődök falának 14-46 méterre kell emelkedniük a vízparttól, hogy a védők a teljes parti sávot pásztázni tudják, a támadóknak pedig ne legyen elég helyük a felfejlődésre. A falak kívánatos vastagságát 230 cm-ben, magasságát pedig 9.2 méterben adja meg, a rajtuk körbefutó párkányzaton pedig 70 cm mélységű fülkék kialakítását javasolja.
 
A műben a falak helyének és méreteinek helyes megválasztásával egyenértékű tényezőként jelenik meg a különféle műszaki zárak és akadályok telepítése is. A római erődöket ugyanis a gyakran nem csak egy, hanem nem ritkán kettős vagy hármas árokrendszer védte, amelyeknek Anonymos szerint az ostromtornyok ellen minimum 18.5 méter szélesnek kellett lenniük és mélyebbnek a falak alapzatánál, hogy ezáltal az ellenség aláaknázási kísérletei is felfedezhetőek legyenek. Ezek a követelmények azt mutatják, hogy a kérdéses mű írója inkább a keleti hadszíntér igényeit vette figyelembe, hiszen az európai hadszíntéren a rómaiak ellenségei nem alkalmaztak ostromtornyokat és mindeddig annak sem került elő nyoma, hogy a falak aláaknázásával próbálkoztak volna. Éppen ezért a Pannóniában épített erődöket is kevésbé széles árkokkal vették körbe. Ezek átlagosan 6-7 méter szélesek 2-3 méter mélyek voltak.
 
Az erődítmények előterébe nem csak árkokkal akarták megnehezíteni az ellenség mozgását, hanem „riasztóberendezéssel” kombinált aknamezővel is. Anonymos ugyanis azt javasolja, hogy árkok elé lábtövisekel kell szórni és karókat leverni. A karók közé kifeszített vékony zsinórra csengőket lehet akasztani, így a védőket figyelmeztetheti a csengés, ha a támadók éjszakai rajtaütésre készülnének. 
 
Láthatjuk, hogy az erődök előterébe telepített műszakai akadályok fontos szerepet játszottak a védelemben, de ezeket a rendszereket nem önmagukban alkalmazták, hanem együtt a különféle falakra telepített gépekből kilőtt lövedékekkel és kézi hajítófegyverekkel. Feladatuk pedig az volt, hogy ez utóbbiak hatékonyságát fokozzák. 
 
Amint az előző posztból kiderült, a késő római erődök védelménél használt távolsági fegyverek három lépcsőben léphettek működésbe. Először 400-200 méterről a torzióslövegek, majd 100-150 méteren az íjak aktivizálódtak, végül a falaktól 30 méterre a kézzel hajított fegyverek kezdtek el záporozni. Gyakorlatilag folyamatosan és egyre sűrűbben hullottak a különféle lövedékek a támadókra, amíg azok elérték a falakat. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a támadók minden fedezék nélkül rohamoztak, már azelőtt súlyos veszteségeket szenvedtek, mielőtt elérték volna magát a megtámadott objektumot. Ebből következeik, hogy a védőknek kettős célja lehetett az árkok és egyéb műszaki zárak alkalmazásával. Egyrészről lassítani akarták a támadókat, minél tovább akarták őket a hajítófegyverek hatósugarában tartani, ahol az erőd és toronytípusoktól függően akár kétszeres, háromszoros vagy négyszeres kereszttűznek voltak kitéve. Másrészről pedig a támadók fedezékeinek és ostromgépeinek használatát voltak hivatva akadályozni.
 
Ahhoz tehát, hogy nagyobb ostromgépeket, például faltörőkost, vagy ostromtornyot a falak közelébe juttassanak először be kellett temetni az árkokat, ami időigényes és veszélyes feladat  volt, tekintve, hogy az árkok minden esetben a távolsági fegyverek hatósugarán belül voltak. Ráadásul a nehéz kővetők és a gyújtólövedékek az árkok betemetése után is veszélyt jelentettek a falak közelébe tolt ostromgépekre. A pannóniai határszakaszon azonban nem kellett tartani nagy ostromgépektől, de összetákolt fedezékeket és pajzsfalat alkalmazhattak az erősségek ostromakor. 
 
Az árkok tehát mindenképpen megtörték a támadók lendületét vagy megtorpanásra kényszerítették őket, ami azt jelenti, hogy több időt kényszerültek azok közelében tölteni, mint az erőd előterében bárhol, akár megpróbálták betemetni az árkokat, akár megkíséreltek átvergődni rajtuk. Vagyis a védők előre tudhatták, hogy hol lesz a legtöbb alkalmuk kárt tenni az ellenségben, így kézenfekvő, hogy az árkok helyének kijelölésekor eleve figyelembe vették a távolsági fegyverek hatósugarát és azok optimális szögét.
 
Az árkok tehát megtörték a támadó ellenség pajzsfalát vagy egyéb mobil fedezékét, így a környékükre kalibrált lövedékek maximális kárt tehettek a fedezékétől ideiglenesen megfosztott, az árkokon átvergődni, vagy azokat betemetni próbáló ellenségben.
 
Azt a tényt, hogy az árkok környéke a védők lövedékei miatt különösen veszélyesnek számított a támadók számára alátámasztja Ammianus Marcellinus egy leírása is: 
 
„Első fellobbanásában a király (II. Shapur) egy csapat fényes páncélt viselő lovassal, akik közül fejjel kimagaslott, körüllovagolta a várat, és vakmerően odament az árkok pereméhez, ahol a hajítógépek szaporán hulló lövedéke és nyílzápor fogadta, de a teknősbéka módjára föléje hajló pajzsok oltalma alatt sértetlenül vonult vissza.”
 
(AM.XX.7.2.)
 
Ammianus hajítógépek lövedékeiről és nyílzáporról ír, ami igazolja azt a feltevést, hogy az erődítmények körüli külső árkok ezeknek a fegyvereknek az optimális hatósugarához és átütőerejéhez voltak kialakítva.
 
A kisebb erődök esetében, ahol nem volt mód sok nagyobb méretű gépezet elhelyezésére, nyilván valóan a kézi hajítófegyverek hatósugarát vették alapul a védendő objektumot körülvevő árokrendszer kialakításánál. Ahol pedig többszörös árokkal vették körül az erősségeket, ott a külső árkokat nyilakkal, illetve hajítógépek lövedékeivel, a belsőket pedig kézi hajítófegyverekkel pásztázhatták.
 
Mindezek fényében nézzük meg a Ripa Pannonica magyarországi szakaszán a késő római korban épített vagy átépített erődök árokrendszereinek az adatait. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy nem minden késő római korban működő erősség vallum-rendszeréről vannak adataink, így az alábbi táblázatba, csak azokat az erődöket vettem bele, amelyek esetében pontos adatokkal rendelkezünk az őket körülvevő árkokról.
 

Erőd neve

Méret

Árok faltól való távolsága

Árok szélessége

Árok mélysége

Ad Statuas

1.19 ha

13 m

n.a.

n.a.

Ad Mures

2.27 ha

15 m

16 m

1-2 m

Celemantia

3.1 ha

Belső: 20 m

Külső: 33 m

Belső: 9 m

Külső: 9 m

Belső: n.a.

Külső: n.a.

Azaum

3.36 ha

Belső:15 m

Külső: 25 m

Kettő együtt:20 m

n.a.

Tokod

1.6 ha

24.5 m

7 m

2.5-3 m

Visegrád, Gizellamajor

0.13 ha

14 m-25 m

6 m

3m

Visegrád, Sibrik-domb

1.5 ha

6 m

4.5 m

1.4 m

Constantiam

2.75 ha

20 m

8 m

5.19 m

Campona

3.74 ha

Belső: 16 m

Külső: 25 m

Belső: 5 m

Külső: 4 m

Belső: n.a.

Külső: n.a.

Inercisa

3.52 ha

10 m

5.4 m

2.2 m

Annamatia

n.a.

n.a.

15 m

n.a.

Alisca

n.a.

Belső: ?

Külső: 30 m

n.a.

n.a.

Alsóhetény

21 ha

17-18 m

n.a.

2.5 m

Scarbantia

 

12.5 m

n.a.

n.a.

 

A fenti táblázatból világosan kitűnik, hogy az egyes erődök körül az árkok által elfoglalt terület a falaktól számított 13-42 méter közötti sávban váltakozik, ami majdnem pontosan megegyezik az Anonymos Byzantios által javasolt 14-46 méterrel, amit a falakról a védők kézi hajítófegyverekkel, nyilakkal és kisebb gépekkel hatékonyan pásztázni tudnak. Így egyértelműen bizonyítható, hogy a pannóniai határszakaszon a késő római korban épített, vagy átépített erődök esetében igyekeztek pontosan követni egy központilag meghatározott sémát, aminek az volt a célja, hogy az erődök előterébe telepített akadályokkal maximalizálják a védők távolsági fegyvereinek hatékonyságát.  
 
Az adatokból az is kiderül, hogy nincsen szorosabb összefüggés az erődök mérete és az őket körülvevő árokrendszer között. Így például az Intercisszainál jóval kisebb tokodi erőd impozánsabb árokrendszerrel rendelkezik, mint jóval nagyobb társa. Ilyen esetekben a magyarázatot mindig az objektumok elhelyezkedésében kell keresni. Hiszen a tokodi erőd a Dunától messze, míg az intercisai közvetlenül annak partján fekszik. Az intercisaitól valamivel kisebb, és szintén a folyóparton fekvő Celemantia viszont a Constantinus-dinasztia uralkodása alatt történt átépítése során, a vizsgált erődökkel összehasonlítva, a legkomolyabb külső védelmi rendszerrel lett ellátva, amit az indokolhatott, hogy a Duna bal partján, már barbár területen állt és Brigetio ellenerődjeként, barbaricumba előretolt előőrseként nagyobb veszélynek volt kitéve. Hasonló a magyarázata annak is, hogy miért rendelkezik a sibrik-dombi erőd az összes többivel összehasonlítva a leggyengébb árokrendszerrel. Ennek az erődnek az esetében ugyanis a magaslati fekvése és nehéz megközelíthetősége biztosította a védelmet.
 
Világosan bizonyítható, hogy a pannóniai határszakaszon Kr.u. III. – IV. században folytatott erődépítkezések során figyelembe vették a korban megfogalmazott központi direktívákat és a helyi sajátosságokat is, legyenek azok természetföldrajzi vagy katonai eredetűek, mint a sibrik-dombi vagy a celemantiai erődök esetében, ahhoz, hogy a távolsági fegyvereket eredményesen alkalmazzák az erősségek védelmében.

 

Szólj hozzá!

Címkék: pannónia árok városfal ripa pannonica ballista torzóslöveg hajítógép

Megnyílik az Iseum Szombathelyen

2011.08.11. 15:22 Bernát Péter

Időszaki kiállítással pénteken megnyílik és előzetes bejelentés nélkül is látogatható lesz az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház Szombathelyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A pénteken nyíló tárlaton válogatást mutatnak be Piranesi egykori itáliai rajzművész rézkarcaiból - mondta el Sosztarits Ottó régész az MTI érdeklődésére. A kiállításon látható több mint hetven metszet Róma templomait, építészeti emlékeit ábrázolja, amelyeket 1748-1774 között készített az olasz művész. A kollekciót a grazi egyetem régészeti intézetének gyűjteményéből származó istenképmások, szoborkópiák egészítik ki. Kiállítják a Scarbantia - mai nevén Sopron - Ízisz szentélyéből származó kőfaragványokat, feliratokat, domborműveket is. 

Sosztarits Ottó szavai szerint a szombathelyi szentély a római korban a Duna vidék Ízisz-kultuszának központja volt. Felidézte, hogy a régészeti kutatás 2001-ben kezdődött el, majd csaknem egy évtizedes előkészület előzte meg az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház megnyitását. Az építkezés 2008 őszétől 2010 végéig tartott, mostanra már csak a garanciális javítások maradtak hátra. 
 
A szombathelyi Iseum a Római Birodalom azon kevés szentélyeinek egyike, amely napjainkban komplex építészeti rekonstrukcióként jelenik meg - hangsúlyozta a régész. Az egykori szentély udvarát három oldalról keretező oszlopcsarnokot a rekonstrukció során zárt kiállítótérré alakították át. A márványból épült, III. századi állapotot tükröző szentélyben a látogató nemcsak romokat vagy az alaprajzot látja, hanem egy funkcionális épületet is. "Aki belép a szentélybe, el tudja képzelni - látja, érzi - hogy milyen lehetett egy antik templom" - fogalmazott a szakember. 
 
A tervezett állandó kiállításban interaktív módon, a 21. századi technika felhasználásával mutatják majd be a szentélyből előkerült több százezer régészeti lelet legjavát. A helyi anyagok, valamint a Pannónia területéről előkerült egyiptomi eredetű kultuszemlékek segítségével nem csak az Ízisz-kultusz, de reményeik szerint a római vallástörténet egésze is bemutathatóvá válik. 
 
A szombathelyi Iseum felújítása és átépítése a régió kiemelt projektjeként mintegy 1,4 milliárd forint uniós támogatással valósult meg. A központi szentélyépület rekonstrukciója mellett megújult és kibővült az egykori fogadóépület, valamint hatalmas, majdnem ezer négyzetméteres múzeumi kiállítótér szolgálja majd a római múlt megismerését.
 
(MTI)

Szólj hozzá!

Címkék: szombathely iseum

Ókeresztény síremlékeket temetnek vissza Pécsen

2011.08.11. 15:10 Bernát Péter

Betemetik a kiemelkedő jelentőségű, késő római kori (380-420-as évek) háromkaréjos ókeresztény temetői épüleletét (cella trichora), melyet a Janus Pannonius múzeum régészei tártak fel Pécs belvárosában. A nagyközönség számára való bemutatáshoz szükséges százmillió forint hiányzik ezért a feltárási területet visszatemetik.

MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

Szólj hozzá!

Címkék: pécs ókeresztény

A római limes másik arca

2011.08.11. 10:37 Bernát Péter

A római limesre az emberek nagy többsége csak mint katonai létesítményként gondolt, holott jóval több volt a határokon felépített erődítmények és őrtornyok láncolatánál. A római hadsereg által létesített védelmi infrastruktúra ugyanis közvetlenül, vagy közvetetten számos társadalmi, gazdasági, kulturális alrendszert kiszolgált segítve azok fejlődését.

Amikor a római hadsereg egy adott területen megkezdte feladatai ellátásához és képességeinek fenntartásához szükséges objektumok kiépítését, az egyet jelentett a római típusú gazdasági és társadalmi szervezeti formák megjelenésével. Már önmagában a katonák megjelenése és állandó állomásozása is átalakította az adott régió piaci viszonyait, hiszen egyfelől növelte a keresletet, másfelől új, mindaddig ismeretlen fogyasztói igények jelentkezését váltotta ki. Ezen új igények kielégítésére a birodalmon belüli szolgáltatók (római iparosok, kereskedők) rendelkeztek megfelelő adottságokkal, ráadásul a piacok ilyen jellegű bővülése számukra is kedvező befektetési lehetőséggel kecsegtetett.

A limes ekképpen a birodalom gazdasági prosperitása szempontjából az egyik legfontosabb régiónak számított. A gazdaság vérkeringésébe történő bekapcsolódásnak azonban voltak feltételei. Az egyik ilyen a limes mentén jelentkező piacokhoz való fizikai hozzáférés, a másik a biztonságos környezet volt. Ezek a feltételek pedig eleve biztosítottak voltak a hadsereg jelenlétéből adódóan. A római hadsereg jelenléte ugyanis egyet jelentett a biztonságos környezettel, valamint a szükséges infrastruktúra, kiépített úthálózat, folyami és tengeri kikötők rendszerének meglétével. Vagyis minden lehetőség adva volt ahhoz, hogy a limesszel kapcsolatos befektetések, vállalkozások kedvező gazdasági környezetben működhessenek. 
 
A határvidék azonban nem csak egyszerűen piac volt római befektetők és vállalkozók számára, hanem egyben ugródeszka is a birodalmon kívüli fogyasztók felé, elvégre a barbárok sem vetették meg a római ipar hétköznapi vagy éppen luxus termékeit. Arról nem is beszélve, hogy barbár területekről is értékes árucikkeket lehetett beszerezni. Természetesen a római állam a lehető legjobban igyekezett ellenőrzése alatt tartani az ilyen, határokon túl nyúló gazdasági kapcsolatokat. Ezért Pannóniában a római hadsereg által ellenőrzött dunai átkelőhelyeken a személyi mellett az áruforgalmat is szigorúan ellenőrizték, a barbár kereskedők pedig csak kijelölt helyeken és kijelölt időben kereskedhettek. Az ilyen szabályozás persze már akkor is feketekereskedelemhez és csempészethez vezetett, ami ellen természetesen a római hadseregnek kellett fellépnie. Azt, hogy ez milyen fontos feladat volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 180-as években Commodusnak komplett őrtoronyhálózatot kellet létrehozni Intercisa környékén a csempészet visszaszorítása érdekében.
 
„Imperator Caesar Marcus Aurelius Commodus Antoninus Augustus Pius Sarmaticus Germanicus, pontifex maximus, a tribunusi hatalom hatszoros, az imperatori cím négyszeres birtokosa, négyszeres consul, a haza atyja cím négyszeres birtokosa, az egész folyópartot alapjaitól felépített tornyokkal, valamint a csempészek titkos átkelőhelyeinél alkalmas helyen elhelyezett őrhelyekkel erősítette. L. Cornelius Felix Plotianus praetori rangú legatus alatt”
 
RIU 1129

 
A kedvező gazdasági adottságok hatására népesség is gyorsan növekedésnek indult a limes mentén. A légiók és a segédcsapatok táborai mellett hamar megjelentek a civil települések, a canabaek és a vicusok, ahol kereskedők, kézművesek, a szolgáltató szektor egyéb képviselői és a katonák családtagjai éltek. Vagyis, a római határvédelem a társadalomföldrajzai viszonyokra is hatást gyakorolt. 
 
Nem véletlen, hogy Pannóniában az urbanizáció és a vele szorosan együtt járó romanizáció először Duna mentén indul el, míg a belső területeken ezen a téren pár nemzedéknyi lemaradás figyelhető meg. A limes így nem csak gazdaság, hanem a társadalmi és kulturális átalakulással együtt járó romanizáció egyik legfontosabb katalizátora volt. Arról nem is szólva, hogy a limes zónában játszódott le a technológiai, technikai és kulturális ismeretanyag cseréje. Ilyen formán a kulturális diffúzió egyik legfontosabb közegének lehet tekinteni a limest, ahol nem csak a megtermelt anyagi, hanem szellemi javak cseréje is zajlott.
 
Mindebből következik, hogy a római határvédelmi rendszert nem lehet tisztán csak katonai síkon vizsgálni, hanem komplex, a kor társadalmára, kultúrájára és a gazdaságára is ható egységes jelenségként kell kezelni. Éppen ezért az emlékek bemutatásánál és hasznosításánál figyelembe kell vennünk azok összetett jellegét és törekednünk kell arra, hogy a katonai vonatkozások mellett más funkciók is helyet kapjanak. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság kultúra társadalom limes romanizáció

süti beállítások módosítása