A római limesre az emberek nagy többsége csak mint katonai létesítményként gondolt, holott jóval több volt a határokon felépített erődítmények és őrtornyok láncolatánál. A római hadsereg által létesített védelmi infrastruktúra ugyanis közvetlenül, vagy közvetetten számos társadalmi, gazdasági, kulturális alrendszert kiszolgált segítve azok fejlődését.
Amikor a római hadsereg egy adott területen megkezdte feladatai ellátásához és képességeinek fenntartásához szükséges objektumok kiépítését, az egyet jelentett a római típusú gazdasági és társadalmi szervezeti formák megjelenésével. Már önmagában a katonák megjelenése és állandó állomásozása is átalakította az adott régió piaci viszonyait, hiszen egyfelől növelte a keresletet, másfelől új, mindaddig ismeretlen fogyasztói igények jelentkezését váltotta ki. Ezen új igények kielégítésére a birodalmon belüli szolgáltatók (római iparosok, kereskedők) rendelkeztek megfelelő adottságokkal, ráadásul a piacok ilyen jellegű bővülése számukra is kedvező befektetési lehetőséggel kecsegtetett.
A limes ekképpen a birodalom gazdasági prosperitása szempontjából az egyik legfontosabb régiónak számított. A gazdaság vérkeringésébe történő bekapcsolódásnak azonban voltak feltételei. Az egyik ilyen a limes mentén jelentkező piacokhoz való fizikai hozzáférés, a másik a biztonságos környezet volt. Ezek a feltételek pedig eleve biztosítottak voltak a hadsereg jelenlétéből adódóan. A római hadsereg jelenléte ugyanis egyet jelentett a biztonságos környezettel, valamint a szükséges infrastruktúra, kiépített úthálózat, folyami és tengeri kikötők rendszerének meglétével. Vagyis minden lehetőség adva volt ahhoz, hogy a limesszel kapcsolatos befektetések, vállalkozások kedvező gazdasági környezetben működhessenek.
A határvidék azonban nem csak egyszerűen piac volt római befektetők és vállalkozók számára, hanem egyben ugródeszka is a birodalmon kívüli fogyasztók felé, elvégre a barbárok sem vetették meg a római ipar hétköznapi vagy éppen luxus termékeit. Arról nem is beszélve, hogy barbár területekről is értékes árucikkeket lehetett beszerezni. Természetesen a római állam a lehető legjobban igyekezett ellenőrzése alatt tartani az ilyen, határokon túl nyúló gazdasági kapcsolatokat. Ezért Pannóniában a római hadsereg által ellenőrzött dunai átkelőhelyeken a személyi mellett az áruforgalmat is szigorúan ellenőrizték, a barbár kereskedők pedig csak kijelölt helyeken és kijelölt időben kereskedhettek. Az ilyen szabályozás persze már akkor is feketekereskedelemhez és csempészethez vezetett, ami ellen természetesen a római hadseregnek kellett fellépnie. Azt, hogy ez milyen fontos feladat volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 180-as években Commodusnak komplett őrtoronyhálózatot kellet létrehozni Intercisa környékén a csempészet visszaszorítása érdekében.
„Imperator Caesar Marcus Aurelius Commodus Antoninus Augustus Pius Sarmaticus Germanicus, pontifex maximus, a tribunusi hatalom hatszoros, az imperatori cím négyszeres birtokosa, négyszeres consul, a haza atyja cím négyszeres birtokosa, az egész folyópartot alapjaitól felépített tornyokkal, valamint a csempészek titkos átkelőhelyeinél alkalmas helyen elhelyezett őrhelyekkel erősítette. L. Cornelius Felix Plotianus praetori rangú legatus alatt”RIU 1129
A kedvező gazdasági adottságok hatására népesség is gyorsan növekedésnek indult a limes mentén. A légiók és a segédcsapatok táborai mellett hamar megjelentek a civil települések, a canabaek és a vicusok, ahol kereskedők, kézművesek, a szolgáltató szektor egyéb képviselői és a katonák családtagjai éltek. Vagyis, a római határvédelem a társadalomföldrajzai viszonyokra is hatást gyakorolt.
Nem véletlen, hogy Pannóniában az urbanizáció és a vele szorosan együtt járó romanizáció először Duna mentén indul el, míg a belső területeken ezen a téren pár nemzedéknyi lemaradás figyelhető meg. A limes így nem csak gazdaság, hanem a társadalmi és kulturális átalakulással együtt járó romanizáció egyik legfontosabb katalizátora volt. Arról nem is szólva, hogy a limes zónában játszódott le a technológiai, technikai és kulturális ismeretanyag cseréje. Ilyen formán a kulturális diffúzió egyik legfontosabb közegének lehet tekinteni a limest, ahol nem csak a megtermelt anyagi, hanem szellemi javak cseréje is zajlott.
Mindebből következik, hogy a római határvédelmi rendszert nem lehet tisztán csak katonai síkon vizsgálni, hanem komplex, a kor társadalmára, kultúrájára és a gazdaságára is ható egységes jelenségként kell kezelni. Éppen ezért az emlékek bemutatásánál és hasznosításánál figyelembe kell vennünk azok összetett jellegét és törekednünk kell arra, hogy a katonai vonatkozások mellett más funkciók is helyet kapjanak.
