A múlt héten még meglehetősen keveset lehetett tudni a Carnuntum Régészeti Park által „szenzációs felfedezésként” beharangozott gladiátorképzőről. Ma délelőtt azonban a Ludwig Boltzmann Intézet által bemutatott kutatási anyagból számos, a felfedezéssel kapcsolatos részletre derült fény. Először is kiderült, hogy a kezdeti híresztelésekkel ellentétben a kérdéses épületkomplexumot nem ásták ki, csak talajradaros vizsgálat segítségével felderítették. Az intézet szerint azonban ez is elég ahhoz, hogy az eredmények új megvilágításba helyezzék a római gladiátorok életét.
A mostani carnuntumi felfedezés egy nemzetközi, régészekből, geofizikusokból és számítógépes szakemberekből álló csapatnak köszönhető, akik egy, a Ludwig Boltzmann Intézet által most kifejlesztett motorizált többcsatornás talajradart használtak. Az új szerkezet a talajt több méteres mélységben vizsgálja és elképesztő részletességű háromdimenziós képeket alkot.
Első lépésként légi fotók segítségével sikerült azonosítani egy nagyobb, feltehetően római objektumot rejtő területet, amit ezt követően radarral vizsgáltak át. A jelenlegi kutatási terület nyugatra található a Kr.u. I. század első felében létesített polgárváros 1920-as években feltárt amfiteátrumától, amely kortárs források szerint 13000 nézőt volt képes befogadni és ezzel a birodalom negyedik legnagyobb ilyen létesítménye volt.
Az eddigi kutatás nem sok figyelmet szentelt annak a területnek, ahol az érzékelők végül a zárt komplexumot jelezték váratlanul részletgazdagon megjelenítve az épületet a számítógép monitorján. A mérések egyértelművé tették, hogy a most megtalált carnuntumi gladiátorképző csak a római Colosseumtól keletre fekvő Ludus Magnusszal mérhető össze. A kutatók közleménye szerint: „A szenzációs régészeti felfedezés a maga nemében egyedülálló a világon, mivel talajbolygatás nélkül lehet megvizsgálni.”
Maga a gladiátorképző egy 2800 négyzetméteres zárt létesítmény, amely egy 11000 négyzetméteres fallal határolt telken áll. Az épületek maguk is egy nagy kiterjedésű udvart vesznek körbe, ahol a radarmérések szerint, egy kör alakú 19 méter átmérőjű, fából épült lelátókkal rendelkező gyakorló aréna található. A kutatócsoport szerint a radarfelvételen egyértelműen elkülöníthető egy 100 négyzetméteres fűthető edzőterem, egy jelentősebb méretű fürdő, adminisztrációs helységek, a gladiátorok átlagosan 5 négyzetméteres cellái és a tulajdonos lakrésze is. Mindezeken felül a nagy felbontású képen jól megfigyelhetőek az egyéb szükséges infrastrukturális létesítmények, úgy mint a vízvezetékek, padlófűtés, csatorna, az amfiteátrumhoz vezető út, vagy az épület portája. A régészek az épület mögött feltételeznek még egy nagyobb, síremlékekkel, szarkofágokkal és egyszerűbb sírokkal rendelkező temetőt is.
(diepresse.com)
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal projekt-vezetőpartneri koordinációjával, az EU Central Europe programja által támogatott „Danube Limes UNESCO World Heritage” nemzetközi pályázat keretében elkészült a római kori, dunai limes világörökségi jelölési dokumentációjának tervezete. Az előkészítő anyag 121 magyarországi, Duna menti helyszínt tartalmaz, a projekt vezetője: Dr. Visy Zsolt, Pécsi Tudományegyetem. Hasonlóképpen elkészült a szlovák helyszínek jelölési dokumentációja, valamint az osztrák várományosi lista.
Carnuntum a Duna mellett a Morva torkolatától kissé nyugatra fekszik, a hainburgi hegy től nyugatra elterülő alföldön. Az adott jelentőséget ennek a területnek, hogy a Baltikum felé tartó Borostyánkőút ezen a helyen keresztezte a Dunát. Legkorábban i. sz. 6 telén táboroztak itt római legiók, amikor Tiberius expedíciót akart indítani Maroboduus, a markomann király ellen. Az első állandó jellegű legiós-tábor létesítésére azonban csak valószínűleg Claudius korában került sor. Ettől kezdve egészen a római uralom végéig mindenkor állomásozott itt katonaság. Az első erőd a kor szokásainak megfelelően földből és fából épült, kezdetben valószínűleg a belső épületek is fából voltak. Az első kő erődöt ennek a helyén emelték Traianus korában, a későbbit azonban - valószínűleg a II. század közepén - már kissé délebbre. Az elcsúsztatás indítéka a Duna eróziós tevékenységében keresendő. Ennek az utóbbi erődnek ismert a nagysága: 17 hektár. A végleges helyőrség a legio XIII. gemina Martia victrix volt.
Legutóbb egy 15-16 méter hosszú, 6 méter széles, valószínűleg egy viharban elsüllyedt V. századi kereskedőhajót fedeztek fel, amely rakományával együtt kiváló állapotban maradt fent, köszönhetően a vastag üledékrétegnek. Az eddig megtalált V. és XI. század között hullámsírba merült 35 hajó közül 30 vitorlás kereskedelmi hajó, 5 pedig evezős gálya volt. Mindez azt jelenti, hogy ez a legjelentősebb hajózástörténeti leletegyüttes a világon. A jelenleg is folyó ásatáson 45 régész dolgozik és 265 egyéb szakember, közöttük történészek és építészek. A kutatás különleges még abban a tekintetben is, hogy ez az egyedüli olyan ásatás jelenleg a világon, amelyik megszakítás nélkül folyik immár hét éve. 