Limes Blog

A közfelfogás szerint élő halat csak a kikötők környékén fogyaszthatott az ókori lakosság, olasz kutatók szerint viszont a római hajók nagy tartályokban szállították a tenger gyümölcseit. A kutatásról az International Journal of Nautical Archaeology című tengerrégészeti folyóiratban számoltak be. Huszonöt éve, 1986-ban fedeztek fel az olasz partoknál, Grado közelében egy Kr.u. II. századi római kereskedelmi hajót. A roncsokat 1999-ben hozták a felszínre, a hajó maradványait jelenleg a gradói víz alatti régészeti múzeumban őrzik - olvasható a Nature News hírei között.

A 16,5 méter hosszú hajó sózott hallal megtöltött amforák százait szállította. Carlo Beltrame, a velencei Ca,Foscari Egyetem tengeri régésze kollégáival viszont arra próbált rájönni, hogy mi célt szolgált a roncsok között talált bizarr lelet: a tatnál a hajótesten átvezető 7-10 centiméter átmérőjű ólomcső, amelynek 1,3 méteres darabja maradt fenn. Az olasz kutatók szerint a cső egy dugattyús szivattyúhoz csatlakozhatott, bár a pumpát nem találták meg a hajóroncsok között.Kezdetben a régészek azt feltételezték, hogy a szivattyú a fenékvíz eltávolítására szolgálhatott. Carlo Beltrame szerint azonban a láncos vízemelők, amelyeket ilyen célokra használtak az antik világban, sokkal jobban megfeleltek a feladatnak.

A velencei kutatók elvetik azt a feltételezést is, miszerint a berendezés segítségével tengervizet pumpáltak volna a fedélzet lemosásához, vagy az esetleges tűz eloltásához. Carlo Beltrame ezt a lehetőséget is elveti, mondván, a hajó túl kicsi volt ahhoz, hogy érdemes legyen egy ilyen berendezésbe beruházni. "Ráadásul egyetlen tengerész sem fúr lyukat a hajótesten, hacsak nincs erre igen nyomós oka" - fogalmaz Carlo Beltrame, aki szerint ez a nyomós ok a halkereskedelem lehetett.

A kutatók számításai szerint egy akkora hajón, mint amilyet a Grado közelében találtak, egy négyköbméteres tartály szállítható. Ebben körülbelül 200 kilogrammnyi hal fér el, amelynek életben tartásához félóránként kell lecserélni a vizet. A dugattyús szivattyú percenként 252 liter vizet tudott továbbítani, vagyis a tartályban a víz lecserélése 16 percet vett igénybe.

Az olasz régészek véleményét alátámasztani látszik az idősebb Plinius (Kr.u. 23-79) római író, polihisztor is, aki szerint a Fekete-tengerről szállítottak papagájhalakat, hogy a mai Nápoly közelében a Földközi-tengerbe bocsássák őket.

(MTI)

Ferencz János nyugdíjas műszerész, pilóta és modellező több száz órás munkával fenyőfából elkészített egy 32 evezős késő római kori (IV. század) folyami gályát (Navis Lusoria), amit Dunakeszin, a volt római erőd helyén lévő családi ház múzeumában helyeznek el. A Navis Lusoriának nevezett folyami gályákról a késő római történetíró Ammianus Marcellinus tesz említés művében. A hajótípus megismeréséhez nagyban hozzájárult, hogy a németországi Mainz mellett 1981-82-ben sikerült feltárni és rekonstruálni egy példányát. 

A Navis Lusoria típusba tartozó hajókat a római hadsereg folyamvédelmi feladatok mellett csapat- és utánpótlás szállítására is használta. Nagy valószínűséggel a birodalom rajnai, dunai és eufráteszi flottájának jó részét is ilyen hajók alkották. Sajnos nincsen arra vonatkozó adatunk, hogy mekkora volt ekkor a római dunai flotta, de azt tudjuk, hogy a IV. században a Rajnán 600, az Eufráteszen 1100 hajó teljesített szolgálatot. Ebből arra lehet következtetni, hogy hasonló számú hajó állhatott a rómaiak rendelkezésére a Dunán is. A késő római korban a Duna pannóniai szakaszának védelmét (Moesia Inferior és Dacia Ripensis mellett) a classis Histrica kötelékébe tartozó folyami flottaegységek látták el.

A Notitia Dignitatum szerint ez a flotta a következő támaszpontokkal rendelkezett: Vindobona, Carnuntum, Arrabona, Cirpi, Florentia, Mursa (Dráva), Teutoburgium, Sirmium (Száva). Feltételezhető bázis azonban Aquincumban és Brigetioban is.

(MTI/Magyar Limes Szövetség, fotó:Balaton József)

Tokajban került megrendezésre az V. Országos TDM Konferencia, a Magyar TDM Szövetség első önálló rendezvénye.

Magyarországon már több mint 40 olyan nonprofit turisztikai szervezet működik, amelyek célja a vendégfogadás feltételeinek javítása, komplex turisztikai programok biztosítása, a turisztikai termékfejlesztés és a turisztikai információnyújtás minőségének javítása. A turisztikai szakmában TDM-nek hívott szervezetekben a vendéglátóhelyek, szállásadók, önkormányzatok és idegenforgalmi civil szervezetek közösen dolgoznak annak érdekében, hogy az adott területre érkezők minden tekintetben vendégnek érezhessék magukat.
A munka során nagyon fontos szerepe van a megfelelő információszolgáltatásnak, hiszen a vendégek komfortérzetéhez alapvetően hozzájárul, ha már előre meg tudják tervezni programjaikat egy kirándulás vagy nyaralás előtt, ha megfelelő információik vannak a látnivalókról, fesztiválokról és egyéb programokról, s amikor megérkeznek, megfelelő információt kapnak akár a nap 24 órájában a programlehetőségekről.

A hagyományos turisztikai információs ügyfélszolgálat ma Magyarországon nagyrészt még a Tourinform irodákban zajlik, noha egyre több önálló infopont jön létre. A Tourinform név és logó tulajdonosa a Magyar Turizmus Zrt, s kevesen tudják, hogy az irodák fenntartói viszont egyre több helyen a helyi TDM szervezetek. Ennek köszönhető, hogy a konferencia egyik fő témája a Tourinformok ügyfélszolgálati tevékenységének a hatékonyabbá tétele volt. A konferencián vitaindító előadást tartott Horváth Gergely, a Magyar Turizmus Zrt vezérigazgatója is, aki bemutatta a Magyar Turizmus Zrt. 2011-es szakmai tevékenységét és azokat a szakmai kapcsolódási pontokat, ahol a helyi szakmai munkát végző TDM szervezetek számára segítséget nyújthat az országos turisztikai marketingszervezet.

A turisztikai szakemberek munkáját ma már számos informatikai megoldás segíti a hatékony információnyújtásban az online foglalási lehetőségektől a GPS alapú telefonos megoldásokig, sőt, léteznek olyan szoftverek is, amelyek mindezt összefoglalva tudják és amelyek különféle statisztikák létrehozására is nagyszerűen alkalmasak. A konferencián a szakemberek többek között ezekkel a modern technológiákkal ismerkedhettek meg.

A rendezvényen Bozzay Andrásné a Nemzetgazdasági Minisztérium képviseletében mutatta be a készülő Turizmus Törvényt, a szállásadók 2011-ben elindított minősítési rendszerét és az NGM és a TDM szervezetek közös munkájának területeit, a szekcióüléseken pedig élénk beszélgetés alakult ki arról, hogy az önkormányzatoknak milyen szerepe, kötelessége van az adott település turizmusfejlesztésében.

A napokban tárgyalja a Parlament a Világörökségi Törvényt. A Magyarország területén található unikális egyetemes értékek védelmére kidolgozott törvényjavaslat az adott területek turizmusát is élénken befolyásolhatja, éppen ezért kiemelten foglalkozott a világörökségi turizmus kérdésével a TDM konferencia is.  Koncz Ferenc országgyűlési képviselő a mezőgazdaság, a borászat, az ipar és a turizmus egymásra épülésének lehetőségeiről beszélt a Dél Tokaj-hegyaljai területeken. A világörökségi védettség alatt álló térségekben különösen fontos a tudatos értékvédelem a helyi vállalkozók és a térségbe érkező vendégek részéről is. Májer János, Tokaj polgármestere többek között a világörökségi borvidékek unikális értékeinek bemutatását célzó Világörökségi Borászati Kiállítás tervéről beszélt, amely éppen ezt a célt szolgálja. Hirschberg Attila, a Magyar Limes Szövetség ügyvezető elnöke pedig az egykori Pannónia római emlékeire hívta fel a figyelmet.

A civil összefogás csak kreatív, folyamatosan megújulni tudó, a piaci változásokra gyorsan reagáló munka mellett lehet eredményes, éppen ezért az Országos TDM Konferenciákon a jó gyakorlatok megismerése, átvétele a cél. A mostani konferencián a Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye TDM szervezet turisztikai kínálatát ismerhették meg a gyakorlatban is a vendégek.

(MTI)

A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi objektumokat szokták érteni, példaként pedig a Hadrianus-falat szokás felhozni. Fontos azonban leszögezni, hogy maga a limes kezdetben egész mást jelentett. Az eredeti jelentése nem védelmi vonal volt, hanem hadiút, a hozzá tartozó egyéb katonai létesítményekkel együtt, elsődleges feladata pedig, hogy a római katonákat eljutassa az ellenséges területre és ott biztosítsa az eredményes tevékenységüket.

Gyakori hiba az is, hogy a római határokon elhelyezkedő katonai létesítmények összességét limesnek  nevezik, holott a limes kifejezést a korban csak olyan határszakaszra használták, ahol azt ténylegesen sáncok és árkok alkották. Az olyan határszakaszokra, mint például a pannoniai, ahol végig folyó mentén építették ki a rendszert, a ripa kifejezést használták.

A hódítások befejeződése után limes állandósult a határok mentén, így a limes/ripa ideglenes jellegét is elveszítette, ez leginkább az objektumainak kőbeépítését jelentette, ez a folyamat Pannoniában a II. században ment végbe. Innentől váltották fel a korábbi föld-palánk táborokat a kőből épült erődítmények. Azonban a limesnek/ripának a szerepe továbbra sem változott a III. századig egyértelműen egy offenzív stratégiát volt hivatva szolgálni, vagyis azt, hogy ha Róma érdeke úgy kívánja, katonái a leggyorsabban juthassanak el a barbár területekre.              

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a limes/ripa, olyan logisztikai rendszerek összessége, melynek a feladata a római csapatok ellenséges területekre való felvonulásának és ottani eredményes tevékenységüknek biztosítása. 

A III. századtól, párhuzamosan a római védelmi stratégia változásával a limes, ripa szerepe is változásokon ment át. Innentől kezdve vált ténylegesen védelmi vonallá, melynek elsődleges feladatává a birodalom belsejének a védelme vált az egyre gyakoribb és erősebb betörésekkel szemben. Ekkortól figyelhető meg az erődökön a legjelentősebb átépítési hullám, melynek során ellenállóbakká tették őket a heves támadásokkal szemben. Ekkortól kapnak a régi táborok legyező alakú saroktornyokat, oldaltornyokat és ekkor csökkentik le a táborkapuk számát is a korábbi négyről egyre.

A IV. század elejére a limes/ripa elveszítette primer védelmi szerepét, a provinciális lakosság védelmét egyre inkább az ekkor épített nagy belső erődök, refugiumok látták el, a határ menti erődöket pedig leszűkítették, gyakran csak egyszerű őrállomássá váltak, majd a birodalom bukása után ténylegesen is elveszítették határvédelmi szerepüket.

Az MR1 Kossuth rádió Arcvonások című műsora interjút készített tnerjú Dr. Visy Zsolt régésszel, egyetemi tanárral a Magyar Limes Szövetség elnökével. Az interjú teljes szövege meghallgatható az alábbi linkre kattintva:

INTERJÚ HANGANYAGA