HTML

Blogunkról

Kézzelfogható közelségbe került Magyarország számára, hogy a Római Birodalom egykori tartományának, Pannoniának a Duna mentén húzódó határa, a limes, vagy másik nevén a ripa Pannonica is az UNESCO világörökség része lehessen. A magyarországi limes szakasz világörökséggé nyilvánítását célzó pályázatnak legkésőbb 2012 januárjára el kell készülnie, mely eredményessége nagyban függ az önkormányzatokon, múzeumokon, civil szervezeteken, magánszemélyeken, akiket érinthet a védelemmel járó előny és kötelezettség. Önmagában a római limes, mint örökségi helyszín nem magyar adottság, hiszen a Római Birodalom egykori határvonala a mai Nagy Britanniától egészen a Fekete-tengerig, majd a Közel-Keleten át Afrika északi országait érintve egyetlen hatalmas helyszínként kerülhet a világörökségi listára. Ennek lehet része - immáron negyedik nevezőként - Magyarország is. E-mail: ripapannonica@hotmail.com

Közösség

Látogatók

A római hajók tartályokban szállíthatták az élő halat

2011.06.02. 18:55 Bernát Péter

A közfelfogás szerint élő halat csak a kikötők környékén fogyaszthatott az ókori lakosság, olasz kutatók szerint viszont a római hajók nagy tartályokban szállították a tenger gyümölcseit. A kutatásról az International Journal of Nautical Archaeology című tengerrégészeti folyóiratban számoltak be. Huszonöt éve, 1986-ban fedeztek fel az olasz partoknál, Grado közelében egy Kr.u. II. századi római kereskedelmi hajót. A roncsokat 1999-ben hozták a felszínre, a hajó maradványait jelenleg a gradói víz alatti régészeti múzeumban őrzik - olvasható a Nature News hírei között.

A 16,5 méter hosszú hajó sózott hallal megtöltött amforák százait szállította. Carlo Beltrame, a velencei Ca,Foscari Egyetem tengeri régésze kollégáival viszont arra próbált rájönni, hogy mi célt szolgált a roncsok között talált bizarr lelet: a tatnál a hajótesten átvezető 7-10 centiméter átmérőjű ólomcső, amelynek 1,3 méteres darabja maradt fenn. Az olasz kutatók szerint a cső egy dugattyús szivattyúhoz csatlakozhatott, bár a pumpát nem találták meg a hajóroncsok között.Kezdetben a régészek azt feltételezték, hogy a szivattyú a fenékvíz eltávolítására szolgálhatott. Carlo Beltrame szerint azonban a láncos vízemelők, amelyeket ilyen célokra használtak az antik világban, sokkal jobban megfeleltek a feladatnak.

A velencei kutatók elvetik azt a feltételezést is, miszerint a berendezés segítségével tengervizet pumpáltak volna a fedélzet lemosásához, vagy az esetleges tűz eloltásához. Carlo Beltrame ezt a lehetőséget is elveti, mondván, a hajó túl kicsi volt ahhoz, hogy érdemes legyen egy ilyen berendezésbe beruházni. "Ráadásul egyetlen tengerész sem fúr lyukat a hajótesten, hacsak nincs erre igen nyomós oka" - fogalmaz Carlo Beltrame, aki szerint ez a nyomós ok a halkereskedelem lehetett.

A kutatók számításai szerint egy akkora hajón, mint amilyet a Grado közelében találtak, egy négyköbméteres tartály szállítható. Ebben körülbelül 200 kilogrammnyi hal fér el, amelynek életben tartásához félóránként kell lecserélni a vizet. A dugattyús szivattyú percenként 252 liter vizet tudott továbbítani, vagyis a tartályban a víz lecserélése 16 percet vett igénybe.

Az olasz régészek véleményét alátámasztani látszik az idősebb Plinius (Kr.u. 23-79) római író, polihisztor is, aki szerint a Fekete-tengerről szállítottak papagájhalakat, hogy a mai Nápoly közelében a Földközi-tengerbe bocsássák őket.

 

 

 

 

 

 

 

(MTI)

 

Szólj hozzá!

Címkék: hal hajó római

A bejegyzés trackback címe:

https://limes.blog.hu/api/trackback/id/tr632952240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása