Ferencz János nyugdíjas műszerész, pilóta és modellező több száz órás munkával fenyőfából elkészített egy 32 evezős késő római kori (IV. század) folyami gályát (Navis Lusoria), amit Dunakeszin, a volt római erőd helyén lévő családi ház múzeumában helyeznek el. A Navis Lusoriának nevezett folyami gályákról a késő római történetíró Ammianus Marcellinus tesz említés művében. A hajótípus megismeréséhez nagyban hozzájárult, hogy a németországi Mainz mellett 1981-82-ben sikerült feltárni és rekonstruálni egy példányát.
A Navis Lusoria típusba tartozó hajókat a római hadsereg folyamvédelmi feladatok mellett csapat- és utánpótlás szállítására is használta. Nagy valószínűséggel a birodalom rajnai, dunai és eufráteszi flottájának jó részét is ilyen hajók alkották. Sajnos nincsen arra vonatkozó adatunk, hogy mekkora volt ekkor a római dunai flotta, de azt tudjuk, hogy a IV. században a Rajnán 600, az Eufráteszen 1100 hajó teljesített szolgálatot. Ebből arra lehet következtetni, hogy hasonló számú hajó állhatott a rómaiak rendelkezésére a Dunán is. A késő római korban a Duna pannóniai szakaszának védelmét (Moesia Inferior és Dacia Ripensis mellett) a classis Histrica kötelékébe tartozó folyami flottaegységek látták el.
A Notitia Dignitatum szerint ez a flotta a következő támaszpontokkal rendelkezett: Vindobona, Carnuntum, Arrabona, Cirpi, Florentia, Mursa (Dráva), Teutoburgium, Sirmium (Száva). Feltételezhető bázis azonban Aquincumban és Brigetioban is.
(MTI/Magyar Limes Szövetség, fotó:Balaton József)
