Limes Blog

Az emberiség legalább százezer éven át használta a csontot, agancsot és elefántcsontot eszközök és díszítések készítésre, Magyarországon az ősi iparág története legalább negyvenezer évre vezethető vissza - olvasható a múzeum honlapján.

Az elmúlt 120 évben Budapest területén több ezer, főként állatcsontból, agancsból és elefántcsontból készült római kori eszköz és tárgy került elő. Az Aquincumi Múzeum gyűjteményeiben a csontszerű anyagokból készült tárgyak többsége magán hordozza készítésének minden jegyét. Elkészítésük feltételezett módja könnyen megismerhető, ha azonos alapanyagból, a feltételezett metódusokat alkalmazva lát a feladatnak a kutató. Az állati vázrészek megmunkálásáról, a csontszerű anyagok készítés-technikáiról Vecsey Ádám, az Aquincumi Múzeum restaurátora tart előadást.

T. Bíró Mária régész, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészettudományi karának volt dékánhelyettese a csontfaragás történetét mutatja be az antikvitásban. Előadásában az őskori ember csontból készült amulettjeitől Harun al Rasid által Nagy Károlynak ajándékozott elefántig a korszak legérdekesebb és kuriózumnak számító leleteit tekinti át a hozzájuk fűződő történetekkel (forrásokkal) egyetemben. Ismerteti a római provinciák, elsősorban Pannonia és Aquincum csontiparát is, hiszen a csont volt az ókor "műanyaga". Az élet minden területén alkalmazták: csontból vagy csonttal díszített tárgyak készültek a katonaság részére, de készültek csontból háztartási eszközök, ékszerek is.

"A csontfaragványok divatja különösen a 4. századra jellemző, Pannonia pedig birodalmi viszonylatban is kiemelkedik a csontfaragványainak mennyiségével és minőségével. A legtöbb csonttárgy a temetőkből kerül elő, a legszebb aquincumi faragványok is a helybeli asszonyok sírjaiból származnak" - emeli ki az Aquincumi Múzeum honlapja.

Vass Lóránd régész a Kutatók éjszakáján előadásában a római korban oly népszerű faragott csonttárgy-típusokat mutatja be. Az érdeklődők egyebek közt megtudhatják, milyen csonttárgyakat és mire használtak a rómaiak, viseltek-e például a római férfiak hajtűket, és előfordulhatott-e esetleg, hogy a nőkhöz hasonlóan varrtak.
A gyerekeket a programok ideje alatt a mitológiai játszótér és a virtuális élménytér várja.

Hetedik alkalommal rendezi meg a Tempus Közalapítvány szeptember 28-án a Kutatók éjszakáját, amelynek idén harmadszor a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány is a társszervezője. Az Európai Bizottság támogatásával 2005 óta Európa-szerte megvalósuló egész napos, fesztiváljellegű esemény célja a tudomány és a kutatói pálya népszerűsítése. Az érdeklődők tudományterületet, programot és helyszínt a http://www.kutatokejszakaja.hu/2012/ oldalon és a Facebookon választhatnak ( http://www.facebook.com/kutatokejszakaja ).

(MTI)

Az ELTE hallgatói két héten át végeztek terepgyakorlat keretében műszeres méréseket többféle - elektromos, szeizmikus és mágneses - módszerrel is Vaskeresztesen, Felsőcsatáron, a Pinka folyó mentén, illetve Vép és Szombathely környékén. A kutatásban a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának oktatói is bekapcsolódtak - fűzte hozzá.

A 456-os savariai földrengés a legkorábbi, Magyarország mai területéről feljegyzett rengés, ami 456. szeptember 7-én következett be. Erőssége valószínűleg 6,1-es volt. A leírások szerint Avitus császár uralkodása alatt történt az eset, aki 455-456-ban uralkodott. Johannes Cuspinianus reneszánsz krónikaíró beszámolója alapján feltehető, hogy a rengés szeptember 7-én este történt. Avitus pannóniai hódításának időpontjából pedig a 456-os év számolható ki. Egy másik beszámoló, a Noricumi Szent Szeverin életének leírásából pedig  kiderül, hogy a szent még csak néhány napja élt a városban, amikor a rengés bekövetkezett. A katonák megijedtek és kiszaladtak a városkapun, mivel azt hitték, ellenség tört rájuk.

földrenges.hu

A mérések eredményei nem igazolják, de alátámasztják, hogy kialakulhatott az ókorban az említett földrengés, a törésvonal miatt geofizikai szempontból ennek adott volt a lehetősége. Miközben a Kőszegi-hegység még az Alpok része, Győr alatt ugyanaz a hegység már négyezer méter mélyen húzódik, a vizsgálat ezért arra is kiterjed, hogy találhatók-e a területen olyan törésvonalak, amelyek akár máig is aktívak lehetnek - mondta Kovács Gábor.
A tudományos segédmunkatárs szerint a mai Szombathely lakóinak nem kell tartaniuk az ókorihoz hasonló erejű földrengéstől, de az aktivitásra utalhat például a néhány évvel ezelőtt a Körmenden észlelt rengés, amely valószínűleg ugyanezekhez a törésvonalakhoz köthető.

A mérésekkel azt is vizsgálták, hogy jégkorszakok és a köztük lévő melegebb periódusok alatt hogyan változtak a vizsgált területen a vízfolyások. Ma nagyjából észak-déli irányba folyik a Pinka, a Répce, a Gyöngyös majd elfordulnak keleti irányba. A folyásirány a szerkezeti mozgásoktól, az erózió hatásaitól is függ, éppen ezért nagyon valószínű, hogy például a Pinka és a Gyöngyös, miután átjött a Vas-hegyen és a Kőszegi-hegységen, nem dél felé folyt, hanem délkeleti irányba, sokkal nagyobb energiája volt, és az Alpokból lehordott kavicsokat szétterítette - magyarázta Kovács Gábor.

Találtak a hallgatók különböző teraszszinteket a Pinka és a Gyöngyös mentén, ezeket feltevése szerint a klímaingadozásokhoz lehet kötni. Amikor nedvesebb volt az éghajlat, a folyók inkább "bevágódtak", völgyeket hoztak létre, amikor pedig szárazabb volt, kiszélesítették a völgyeket.

Egy másik kérdés volt, hogy amikor a Pannon tavat feltöltötték az Alpokból, Kárpátokból lejövő folyók, milyen lehetett a domborzat, sík volt, vagy éppen egy hullámos dombvidék, amelyet több száz méter magas meredek peremek szabdaltak. Utóbbi valószínűsíthető, de az még kérdéses, hogy kialakulásuk a törésvonalakhoz köthetők, vagy a jégkorszak idején, valamint a jégkorszakok után lévő hatalmas folyók mélyítették-e ki a felszínt - fejtegette a tudományos szakember.

(MTI)

A római legionáriusok és a kaledón törzsek együtt iszogathattak abban a kocsmában, amelynek maradványait Skóciában, a legészakibb római erőd mellett találták meg.

A mai Stracathróban, az Angus tanácsi kerületben lévő erőd az első szárazföldi, 16 kilométeres római védrendszer, mai nevén Gask Ridge része volt. Építését 70 táján fejezték be, ötven évvel korábban, mint Hadrianus falát és 70 évvel Antoninus falát megelőzve.

A római Gask-projekt keretében a régészek geofizikai módszerekkel vizsgálva a területet, megtalálták az erőd melletti települést, s benne a kocsmát - olvasható a The Scotsman online kiadásában.A római vendégfogadó ivója nagy négyszögletes helyiség volt, de találtak egy kikövezett térséget is, amely a mai sörkertekhez hasonló szerepet töltött be.

Brigitta Hoffmann, a projekt társirányítója rámutatott, a délebbre lévő erődök közelében létesültek polgári települések, amelyek ellátták minden szükségessel a katonaságot."Eddig úgy véltük, hogy északon nem engedték a civil lakosságot letelepedni az erődök közelében, túl veszélyesnek tartva a szomszédságot. Úgy látszik, hogy a helyi közösségek és a római katonaság közötti kapcsolatok sokkal összetettebbek voltak, mint eddig feltételeztük" - hangsúlyozta Hoffmann.

A leleteket sorolva a szakértő kiemelt egy fényes, fekete, igen jó minőségű kerámiatöredéket, amely egy valamikori boroskancsó kiöntőrésze volt. A korsó a Rajna-vidékéről vagy Galliából származott, vagyis a kocsmának jómódú klientúrája lehetett.

(MTI)