Az ELTE geofizikai terepgyakorlaton lévő hallgatóinak műszeres mérései is alátámasztották, hogy a Vashegy lábától Szombathelyig a föld mélyén egy törésvonal húzódik, így akár igazak is lehetnek az ókori Savariában pusztító földrengésről szóló krónikák - közölte Kovács Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tudományos segédmunkatársa az MTI-vel.
Az ELTE hallgatói két héten át végeztek terepgyakorlat keretében műszeres méréseket többféle - elektromos, szeizmikus és mágneses - módszerrel is Vaskeresztesen, Felsőcsatáron, a Pinka folyó mentén, illetve Vép és Szombathely környékén. A kutatásban a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának oktatói is bekapcsolódtak - fűzte hozzá.
A 456-os savariai földrengés a legkorábbi, Magyarország mai területéről feljegyzett rengés, ami 456. szeptember 7-én következett be. Erőssége valószínűleg 6,1-es volt. A leírások szerint Avitus császár uralkodása alatt történt az eset, aki 455-456-ban uralkodott. Johannes Cuspinianus reneszánsz krónikaíró beszámolója alapján feltehető, hogy a rengés szeptember 7-én este történt. Avitus pannóniai hódításának időpontjából pedig a 456-os év számolható ki. Egy másik beszámoló, a Noricumi Szent Szeverin életének leírásából pedig kiderül, hogy a szent még csak néhány napja élt a városban, amikor a rengés bekövetkezett. A katonák megijedtek és kiszaladtak a városkapun, mivel azt hitték, ellenség tört rájuk.
földrenges.hu
A mérések eredményei nem igazolják, de alátámasztják, hogy kialakulhatott az ókorban az említett földrengés, a törésvonal miatt geofizikai szempontból ennek adott volt a lehetősége. Miközben a Kőszegi-hegység még az Alpok része, Győr alatt ugyanaz a hegység már négyezer méter mélyen húzódik, a vizsgálat ezért arra is kiterjed, hogy találhatók-e a területen olyan törésvonalak, amelyek akár máig is aktívak lehetnek - mondta Kovács Gábor.
A tudományos segédmunkatárs szerint a mai Szombathely lakóinak nem kell tartaniuk az ókorihoz hasonló erejű földrengéstől, de az aktivitásra utalhat például a néhány évvel ezelőtt a Körmenden észlelt rengés, amely valószínűleg ugyanezekhez a törésvonalakhoz köthető.
A mérésekkel azt is vizsgálták, hogy jégkorszakok és a köztük lévő melegebb periódusok alatt hogyan változtak a vizsgált területen a vízfolyások. Ma nagyjából észak-déli irányba folyik a Pinka, a Répce, a Gyöngyös majd elfordulnak keleti irányba. A folyásirány a szerkezeti mozgásoktól, az erózió hatásaitól is függ, éppen ezért nagyon valószínű, hogy például a Pinka és a Gyöngyös, miután átjött a Vas-hegyen és a Kőszegi-hegységen, nem dél felé folyt, hanem délkeleti irányba, sokkal nagyobb energiája volt, és az Alpokból lehordott kavicsokat szétterítette - magyarázta Kovács Gábor.
Találtak a hallgatók különböző teraszszinteket a Pinka és a Gyöngyös mentén, ezeket feltevése szerint a klímaingadozásokhoz lehet kötni. Amikor nedvesebb volt az éghajlat, a folyók inkább "bevágódtak", völgyeket hoztak létre, amikor pedig szárazabb volt, kiszélesítették a völgyeket.
Egy másik kérdés volt, hogy amikor a Pannon tavat feltöltötték az Alpokból, Kárpátokból lejövő folyók, milyen lehetett a domborzat, sík volt, vagy éppen egy hullámos dombvidék, amelyet több száz méter magas meredek peremek szabdaltak. Utóbbi valószínűsíthető, de az még kérdéses, hogy kialakulásuk a törésvonalakhoz köthetők, vagy a jégkorszak idején, valamint a jégkorszakok után lévő hatalmas folyók mélyítették-e ki a felszínt - fejtegette a tudományos szakember.
(MTI)
