Amint arról korábban beszámoltunk, a győri Dunakapu térre tervezett beruházás részét képező mélygarázs gondatlan tervezés és kivitelezés esetén veszélyeztetheti az egykori római Arrabona vicusának emlékeit. Tekintve, hogy tervek szerint ezekre, a jelenleg még földalatti lévő emlékekre is kiterjedne a világörökségi cím, fontos, hogy a beruházás során feltárásra és megőrzésre kerüljenek ezek az emlékek. Ezért biztató, hogy Borkai Zsolt Kisalföldnek adott interjújában kijelentette:
„Ha a régészeti feltárás olyan eredményeket hoz, az önkormányzat lemond a Dunakapu téri mélygarázsról”
Jó hír tehát, hogy az önkormányzat nem ragaszkodik feltétlen a mélygarázshoz, mert ahogy a polgármester elmondta, a tervek a:
„régészeti feltárás eredményeinek ismeretében bármelyik pillanatban változtathatók.”
Reméljük, a polgármester komolyan gondolta, amikor azt nyilatkozta, hogy:
„Annál borzasztóbb nincs, mintha betemetjük a történelmi emlékeket. Megtalálnánk a módját, hogy előteremtsük a szükséges pénzt.”
Még akkor is, ha:
„a tér alatt olyan történelmi értékeket találnak, amiket be kell mutatnunk, annak az ára kétszer annyi lesz, mint amennyibe a mélygarázs kerülne.”
Bár az, hogy mindenképpen kétszer annyiba kerülne az emlékek bemutatása, nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Erről csak a szakszerű feltárás eredményeként elkészített tervek után lehet pontosabbat mondani. Mindenesetre reméljük, hogy a világörökségre jelölt római emlékek méltó módon kerülnek majd megőrzésre és bemutatásra.
Bár a limesút a Duna mentén végigfutva egy egységet képezett, a szerkezetéről mégsem lehet elmondani ugyanezt. A leletek tanúsága szerint, amíg az erődökön átfutó szakaszokat vastag alapozással és kőborítással látták el, addig az erődök közötti szakaszok csak kavicsborítást kaptak. Az út építését és karbantartását a legnagyobb valószínűséggel a hadsereg kötelékébe tartozó mérnökök irányították. Az ő szakértelmüknek és fejlett eszközeiknek köszönhetően a limesút mindig a legoptimálisabb nyomvonalon haladt, akár, ha lehetőség volt rá, nyílegyenesen hosszú kilométereken át. A pontos nyomvonal kijelölését az úgy nevezet groma segítette, amely egy állványra szerelt egymásra merőleges rudakból és az azokról lelógó függősúlyokból állt. A szerkezet római mérnöki tudományokban betöltött szerepét jól mutatja, hogy A földmérésről (de limitibus) címmel ránk maradt, Kr.u. I-II. század fordulóján keletkezet művet egy bizonyos Hyginus Gromaticus jegyez.
