A paksi Lussonium konferenciára igyekezve az embert inkább csak bosszantotta az M0-on feltorlódott kilométer hosszan kígyózó kocsisor, amelyet az autóút szélesítésével kapcsolatos munkálatok okoztak. A bosszankodást azonban enyhítette, hogy az elkészült új sávoknak nagy hasznuk lesz, könnyebbé és gyorsabbá fogják tenni a környék közlekedését, ráadásul a munkálatok közvetetten a limesszel kapcsolatos ismereteinket is bővítik.
A különböző építési munkálatokkal együtt járó leletmentések során már eddig is sok értékes információ került napvilágra és így van ez az M0-s mostani bővítése esetében is. A XXII. kerületben végzett leletmentés során ugyanis újkőkori és avar leletek mellett előkerült a római limesút egy, a mai Nagytétényi út mellett futó 40 méteres szakasza. A felfedezés különösen fontos, mivel Campona és Matrica közötti limesút nyomvonalával kapcsolatosan mindeddig igen kevés ismerettel rendelkeztünk. Márpedig a római határvédelem kutatása szempontjából a limesútnak éppen olyan nagy jelentősége van mint az erődöknek, vagy más katonai létesítményeknek, tekintve, hogy ezeket a katonai objektumokat a limesút integrálta egy egységes védelmi rendszer részévé.
Bár a limesút a Duna mentén végigfutva egy egységet képezett, a szerkezetéről mégsem lehet elmondani ugyanezt. A leletek tanúsága szerint, amíg az erődökön átfutó szakaszokat vastag alapozással és kőborítással látták el, addig az erődök közötti szakaszok csak kavicsborítást kaptak. Az út építését és karbantartását a legnagyobb valószínűséggel a hadsereg kötelékébe tartozó mérnökök irányították. Az ő szakértelmüknek és fejlett eszközeiknek köszönhetően a limesút mindig a legoptimálisabb nyomvonalon haladt, akár, ha lehetőség volt rá, nyílegyenesen hosszú kilométereken át. A pontos nyomvonal kijelölését az úgy nevezet groma segítette, amely egy állványra szerelt egymásra merőleges rudakból és az azokról lelógó függősúlyokból állt. A szerkezet római mérnöki tudományokban betöltött szerepét jól mutatja, hogy A földmérésről (de limitibus) címmel ránk maradt, Kr.u. I-II. század fordulóján keletkezet művet egy bizonyos Hyginus Gromaticus jegyez.
A limesút nem csak vonalvezetését és szerkezetét tekintve volt jól megtervezve, hanem megfelelő információkkal is ellátta a rajta közlekedőket az egy római mérföldenként (1478,5 m ) elhelyezett mérföldkövek segítségével. Ezekre a több méter magas oszlopokra vésték fel az erődök, városok távolságát, így a vonuló katonák és az utazók mindig pontosan tudták, hogy indulásuk óta mekkora utat tettek meg és mennyi van még hátra. A mérföldkövek pontos elhelyezését elmés szerkezet, a Héron és Vitruvius által is leírt hodométer segítette. A hodométer lényegében egy távolságmérésre használt ókori eszközvolt, amely Vitruvius leírása szerint a következő képen működött:
"A hodométer négyszeres fogaskerék-áttétellel működik, minden áttételnek egy-egy számlálólap felel meg; két számlálólap a részleteredményeket jegyzi, a legfelső pedig a végeredményt, vagyis a megtett római mérföldek vagy stadionok számát. Vitruvius a legfelső számlálólapon körben lyukakat vágott, mindegyik lyukba golyót helyezett, s amint a lap fordult, a golyó leesett a lap alá helyezett csövön át a készülék aljában levő fémdobozba, s így az utasoknak hangosan jelezte, hogy megint túl vannak egy mérföldön. Az út végén a leesett golyók számából is megállapíthatták a megtett mérföldek számát."(Révay József: Százarcú ókor)
A limesút tehát egyben a római határvédelem logisztikai ütőere és az antik mérnöki tudomány egyik legfontosabb Pannóniában ránk maradt emlék. Kutatását ezért ugyanolyan fontosnak kell tartanunk mint más limes objektumokét. Ezért is fontos, hogy a mostani M0-hoz kapcsolódó feltárás során újabb információkhoz juthatunk a Campona és Matrica közötti limes szakaszról.
