Limes Blog

Bécstől, római nevén Vindobonától Budapestig az egykori római határ mentén található emlékekről készült útikalauz magyar nyelvű változatát mutatják be csütörtökön a szlovákiai Révkomáromban, a Duna Menti Múzeumban.

A 200 oldalas, zsebkönyvformájú kiadvány számtalan színes fotóval, helyszíni és múzeumi műtárgyfelvételekkel idézi fel a Limes menti kultúrát. A Római emlékek a Közép-Duna vidékén Vindobonától Aquincumig című kötet korábban szlovákul jelent meg, a magyar kiadást angol és német nyelvű változat követi - mondta el az MTI-nek a könyv egyik szerzője, a Komáromi Klapka György múzeum igazgatója.

Számadó Emese tájékoztatása szerint az útikalauz olyan római emlékekkel ismerteti meg az olvasókat, amelyek eredeti lelőhelyükön látogathatók. A nagyobb egységeket összefoglaló vázlatok ábrázolják, az adott településről pedig részletes térképeket készítettek. Az ismertetőket minden szakaszról az adott helyszín kutatója írta, így a könyv összeállításában 13 magyar, 9 szlovák és 5 ausztriai szakember dolgozott együtt.

A kötet szlovák szerkesztői azt a tudományos munkát szerették volna a nagyközönség számára élvezhető módon megjeleníteni, amelyet az osztrák, a szlovák és a magyar régészek végeztek a Közép-Dunai Limes szakasz feltárásával. A kiadvány megjelenését támogatta a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a Nemzetközi Visegrádi Alap és az UNESCO.

(MTI)

Régen adós vagyok a Március 15-e tér felújításával kapcsolatos poszttal, mentségül csak annyit tudok felhozni, hogy most volt időm személyesen is megtekinteni a téren kialakított limes emlékművet, amely elég vegyes benyomásokat keltett.

Természetesen azt tudtam, hogy a hajdan szabadon lévő romkerteben megtekinthető konzervált falakat beton és plexi szarkofágba zárták, azonban arra nem számítottam, hogy az októberi napfényes időben szinte semmit sem lehet látni a romokból az üvegen keresztül. Rajtam kívül három lelkes turista is igyekezett kezét napellenzőnek használva kivenni valamit abból ami az átlátszó válaszfal mögött van, de nem sok sikerrel. Próbálkozásunkat az is zavarta, hogy miközben mi guggolva nézelődtünk lefelé, a falakat takaró ferde betontetőn pár BMX-es fiatal mutatott be különböző skate parkba illő mutatványokat. Persze, megértem, hogy az V. kerületbe nem nagyon tudnak hová menni, de így meg az ablakon a romokhoz belesni kívánó turistáktól kb. 1 méterre ugratnak a bringáikkal, ami valljuk be, sok turistát elriaszthat attól, hogy közelebbről szemügyre vegyék az amúgy számukra bemutatni kívánt emlékeket.

Miután feladtam az tükröződő felület értelmetlen bámulását magszeméletem a tér kövezetébe vésett ábrákat, feliratokat, amelyek sajnálatos módon hemzsegnek az olyan pontatlanságoktól, amelyeket egy kis odafigyeléssel ki lehetett volna küszöbölni. A teljesség igénye nélkül ilyen hiba például, hogy a pannóniai erődöket Carnuntumtól kezdve kezdik felsorolni, majd a továbbiakban minden ok nélkül kihagynak egyes objektumokat (pl.: Arrabona, Pone Navata). Sajnos a feliratok esetében is becsúszott pár apróbb hiba, ezekből ugyanis megtudhatjuk, hogy a Flavius császárok 70-ben és nem 69-ben lépett trónra, valamint hogy a 370-es években nem első, hanem II. Valentinianus kezdett nagyszabású katonai építkezésekbe a Dunakanyarban.

A szakembereket kétségtelenül bosszantó negatívumok ellenére viszont meg kell hagyni, hogy a tér rekonstrukciója szépen sikerült és dicséretes az az igyekezet is, ahogy egy átfogó képet kívántak adni az alkotók a pannóniai római limesről, egy ahhoz szervesen kapcsolódó helyszínen. Kár, hogy ezt a már említett hibákkal és az emlékek teljes fizikai elzárásával oldottál meg. De ez csak egy vélemény. Most nézzük meg mit gondolnak mások a tér rekonstrukciójáról és egyáltalán magáról a római limesről: