"Borostyánokkal megrakott" római kocsi fogadási ceremóniájával és amfiteátrumi játékokkal, bíborszegélyes tógába öltözött szenátorokkal és légiós egységekkel idézik meg a Római Birodalom mindennapjait a hétvégén Sopronban, a Borostyánkő út menti egykori Scarbantiában.A Borostyánkő expedíció elnevezésű nemzetközi programban Magyarországot Sopron képviseli. Az Európai Bizottság anyagi támogatásával megvalósuló projekt a Borostyánkő út újrafelfedezésére, a római kor egyik legjelentősebb kereskedelmi útvonala mentén található régészeti és kulturális emlékekre kívánja felhívni a figyelmet - mondta a szervező Scarbantia Társaság elnöke az MTI-nek szerdán. Gömöri János régész ismertetése szerint a lengyelországi Kalisz város nyerte el az uniós projektet Szlovákia, Olaszország, Szlovénia és Magyarország bevonásával.
A rendezvény jelképe egy római kocsi. Ennek ünnepélyes fogadásán Scarbantia fórumán vasárnap megjelennek a bíborszegélyes tógába öltözött szenátorok, a scarbantiai, a savariai (ma Szombathely) és a brigetiói (ma Szőny) légiós egységek római páncélzattal, sisakkal és fegyverzettel.
A fórumról a sokadalom kíséri a római kocsit a Bécsi dombon lévő amfiteátrumba, ahol harci játékot láthat majd a közönség. A dramaturgia szerint a borostyánszállítmányra váró kelták csapnak össze a római légiósokkal. Végül a honfoglalás kori íjászok is megjelennek.
A vasárnapi látványosságot megelőzően szombaton megnyílik Markus Zohner fotókiállítása a Liszt Ferenc Kulturális Központban. Anyagát az ausztriai Poysdorfban működő Osztrák Borostyánkő Út Egyesület kölcsönözte az Ikva-parti városnak. A svájci író, színházi rendező Velencétől Szentpétervárig 4000 kilométert gyalogolt végig a Borostyánkő úton, s eközben megörökítette a látottakat. Sopronban ez alkalommal a Scarbantia Emlékéremmel tűntetik ki az alkotót.
Ugyancsak szombaton a Lengyel Tudományos Akadémia Föld Múzeumának kölcsönkiállítása nyílik meg a Soproni Múzeumban. A tárlat bemutatja az észak aranyának nevezett baltikumi nyers borostyánkövet és a féldrágakő feldolgozásának koronkénti változásairól is képet ad. A soproni program társrendezője a helyi múzeum és a Pro Kultúra Nonprofit Kft.
A Borostyánkő utat az I. század elején építették ki, hadi és kereskedelmi célokat szolgált. Az észak-déli irányú út a Balti-tenger vidékét kötötte össze az Adriával. Magyarország nyugati részén, Szombathelyen és Zalalövőn (Salla) keresztül húzódott az út, amelyen a borostyánkövet szállították északról Itáliába és Görögországba.
(MTI)
Az asszír hadsereg volt az első, amelyik tömegesen kezdett el egyre bonyolultabb ostromgépeket bevetni annak érdekében, hogy saját embereik védve legyenek, miközben megpróbálnak bejutni az ostromlott erősségbe. Márpedig akkor lehetett biztosítani a leghatékonyabban a támadás eredményességét, ha sikerült semlegesíteni a falakon harcoló védőket, akik persze mindent elkövettek azért, hogy az ellenséget és annak hadigépeit távol tartsák. Ennek érdekében az ostromlók nagy arányban alkalmaztak különféle lövedékeket (nyilakat, parittya lövedékeket), amiket koncentráltan lőttek ki a támadandó falszakaszon tartózkodó védőkre azért, hogy elűzve onnan őket, biztosítsák saját csapataik, ostromgépeik eredményes tevékenységét. Ezzel fedezetet biztosítottak a falakat közvetlenül támadó egységeknek.
Ez az új fegyver körülbelül 50 méterrel szárnyalta túl az összes, abban a korban használt íj hatótávolságát. Ezenfelül átütőereje is jóval nagyobb volt az átlagos íjak 18 – 27 kp-jánál a maga 68 – 90kp-os teljesítményével. Hátránya volt viszont, hogy a hagyományos íjakhoz képest rendkívül körülményes volt az újratöltése, de ostromoknál komoly előnyhöz jutathatta mind a védőket, mind a támadókat. Legelső alkalmazására Motüa Kr.e. 397-es ostrománál került sor, ezt követően pedig gyorsan elterjedt a Mediterráneum térségében.
A torzióslövegek elterjedésével lehetővé vált a nehezebb kőlövedékek nagy távolságra (200-400 m) történő eljutatása is, vagyis kettévált a mechanikus hajítógépek fejlődése nyíl- dárdavetőkre, valamint kővetőre. A nagyméretű kővetők innentől lehetővé tették a falak rongálását és magas ívben kilőtt lövedékekkel az ostromlott erősség belsejének bombázását. Az ostromlottak számára pedig lehetővé vált, hogy a nagy kővetőkkel messziről rongálják vagy semmisítsék meg a támadók ostromgépeit. A torzióslövegek gyors karriert futottak be a hellenisztikus világban. Először Nagy Sándor alkalmazta őket nagy tömegben Türosz Kr.e. 332-es ostrománál, majd a későbbiekben már nélkülözhetetlen eszközök lettek a hellenisztikus erődítmények védelmében és ostromában is egyaránt.
Mindenesetre a pun háborúk idején a római hadseregben már biztosan alkalmazták a kérdéses eszközöket. Iulius Careasr hadmérnöke, Vitruvius, részletesen leírta a római hadseregben leggyakrabban alkalmazott nyíl- dárdavetőt, az úgynevezett scorpiót, amiből minden centuria (60-80 ember) magával vitt egyet, így egy teljes létszámú római legio 55 db scorpival rendelkezett. A legiok cohorsonként egy-egy nehéz kőhajítóval, azaz 10 db ballistával is rendelkeztek. Iosephus Flavius szerint ezekből az eszközökből nem csak köveket dárdákat és nyilakat lőttek ki, hanem gyújtólövedékeket is, sőt, az éjszaka kilőtt lövedékeket gyakran feketére festették, így kilövésük után gyakorlatilag észrevétlenek maradtak.
Emellett, torziós technika alkalmazásával, tovább továbbfejlesztették a gasztrapethészt és így a rómaiak szert tettek egy könnyű, egy személy által is működtethető torziós kézi hajítógépre, a manuballistára.
Az ásatások nyomán kezd kirajzolódni polgárváros szerkezete, ugyanis bebizonyosodott, hogy Brigetióban is voltak úgynevezett insulák (lakótömbök). "Eddigi ismereteink szerint az insulák 50-szer 50 méteresek voltak, és 3 méter széles, kővel burkolt utak szegélyezték őket. Ezek szabályos, egymással párhuzamosan futó és egymást derékszögben metsző utcarendszert alkotnak. Az utcák által határolt területeken belül helyezkednek el a lakótömbök" - fejtette ki a régész.
