HTML

Blogunkról

Kézzelfogható közelségbe került Magyarország számára, hogy a Római Birodalom egykori tartományának, Pannoniának a Duna mentén húzódó határa, a limes, vagy másik nevén a ripa Pannonica is az UNESCO világörökség része lehessen. A magyarországi limes szakasz világörökséggé nyilvánítását célzó pályázatnak legkésőbb 2012 januárjára el kell készülnie, mely eredményessége nagyban függ az önkormányzatokon, múzeumokon, civil szervezeteken, magánszemélyeken, akiket érinthet a védelemmel járó előny és kötelezettség. Önmagában a római limes, mint örökségi helyszín nem magyar adottság, hiszen a Római Birodalom egykori határvonala a mai Nagy Britanniától egészen a Fekete-tengerig, majd a Közel-Keleten át Afrika északi országait érintve egyetlen hatalmas helyszínként kerülhet a világörökségi listára. Ennek lehet része - immáron negyedik nevezőként - Magyarország is. E-mail: ripapannonica@hotmail.com

Közösség

Látogatók

Az ókori Brigetio kincseit tárják fel az ELTE régészei

2011.06.28. 08:05 Bernát Péter

Brigetiónak, a római Pannonia provincia egyik legjelentősebb településének kincseit tárják fel az ELTE ókori régészeti tanszékének kutatói, akik Borhy László egyetemi tanár vezetésével a huszadik ásatási idényüket kezdték meg hétfőn.
 
"A jubileum alkalmából a leletek a Klapka György Múzeum július 20-án nyíló időszaki kiállításán lesznek láthatók, amely bemutatja Brigetio lakosainak mindennapjait - a korabeli lakberendezést, a freskókat, a használati tárgyakat és az ékszereket, ahogy a szarkofágokat és a túlvilági utazáshoz szánt gazdag útravalót is" - közölte az MTI-nek nyilatkozva Borhy László, az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője.
 
Ismertetése szerint Brigetio kialakulását az ott állomásoztatott 6-10 ezer fős római légió határozta meg. Vonzáskörzetében, a szintén 6-10 ezer fős táborvárosban telepedtek meg a katonák családtagjai, a légiót kiszolgáló kézművesek és iparosok, kissé távolabb lévő településrészben pedig a romanizált őslakosság élt. A település Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén, a III. század elején kaphatott városi jogokat.
 
"Jelentőségét jól érzékelteti, hogy a várost választotta a kvádokkal folytatott tárgyalásai helyszínéül I. Valentinianus császár, aki itt veszítette életét 375. november 17-én" - emelte ki Borhy László.
 
Ammianus Marcellinus (330-400), a késő császárkor történetírója révén tudható, hogy a császár a kvádok elleni hadjárat miatt érkezett Pannoniába. Leírása szerint a császár nehezen talált magának megfelelő szállást. Carnuntum (mai Alsó-Ausztria) ekkor már romos, lepusztult város volt. "Az uralkodó ugyan megszállt Saváriában a helytartói palotában, ám amikor el akarta hagyni a várost, összedőlt a kapu, amelyen keresztül érkezett. Római babona szerint ugyanazon a városkapun kellett távoznia, amelyen a városba érkezett, így katonái napokon át vasrudakkal próbálták a leomlott kőtömböket széttolni, hogy a császár távozhasson. Végül Brigetióra esett a választása, ahol a kvad követekkel a békefeltételekről tárgyalva olyan méregbe gurult, hogy agyvérzést kapott, és még aznap el is hunyt. Brigetióról ez volt az utolsó említés az ókori történeti munkákban. A régészeti leletanyag tanúsága szerint a római élet ezt követően lassan meg is szűnt" - magyarázta az egyetemi tanár.
 

Az ókori város emlékei a XVIII. századtól kezdődően különböző munkálatok révén kerültek a felszínre, a gazdag leletanyagot különböző hazai és külföldi gyűjtemények őrzik. Tudományos igényű feltárások csak az 1940-es évek első felében kezdődtek, amelyek a háború után megszakadtak, és később mindössze az építkezésekhez kapcsolódó leletmentő ásatások folytak. A komáromi önkormányzat megkeresésére az ELTE ókori régészeti tanszéke kezdett 1992-ben ásatásokba Brigetio területén. Az elmúlt 19 év során a polgárváros feltételezett központjában nagyon gazdag díszítésű lakóházakat, és azokhoz kapcsolódó gazdasági épületeket tártak fel. A leletek bemutatására létesült a Klapka György Múzeum.
 

Az ásatások nyomán kezd kirajzolódni polgárváros szerkezete, ugyanis bebizonyosodott, hogy Brigetióban is voltak úgynevezett insulák (lakótömbök). "Eddigi ismereteink szerint az insulák 50-szer 50 méteresek voltak, és 3 méter széles, kővel burkolt utak szegélyezték őket. Ezek szabályos, egymással párhuzamosan futó és egymást derékszögben metsző utcarendszert alkotnak. Az utcák által határolt területeken belül helyezkednek el a lakótömbök" - fejtette ki a régész.

A napvilágra került lakóépületekben padlófűtés szolgálta a lakók kényelmét, és a régészeknek sikerült a csatornahálózat egy részét is feltárni.
 
A leletek közül Borhy László mindenekelőtt a falfestményeket emelte ki, amelyekből igen sok került elő az elmúlt csaknem két évtized során. Az egyik legjelentősebb egy mennyezetfreskó, amely az Androméda- és a Pegazus-csillagképet ábrázolja körkompozícióban. A mennyezet négy sarkán pedig a négy évszak "kel életre". Előkerült egy lakomaábrázolás is: az "állatbőrökkel" tagolt nagy képmezőkben fekete bőrű, fehérruhás szolgálók kínálják az étkeket. "A szolgálók ruházata olyan szenzációt keltett a római kori öltözékekkel foglalkozó szakemberek körében, hogy a freskónak központi szerepet szánnak jövőre az antik viseleteknek szentelt mannheimi nemzetközi kiállításon" - mondta Borhy László.
 
(MTI)

Szólj hozzá!

Címkék: komárom lászló brigetio borhy szőny

A bejegyzés trackback címe:

https://limes.blog.hu/api/trackback/id/tr23020796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása