„Egy holland történész az egyedülálló 1700 éves római térképet használta fel online útvonaltervezőjének megalkotásához, s még az ókori peregrinusok célállomásait, a városok távolságait és az utazások időtartalmát is feltüntette.”
Így kezdődik a múlt-koron megjelent hír, amely a Tabula Peutingerianának és Google Maps útvonaltervezőjének találkozásából született alkalmazást mutatja be. Le kell szögeznünk, maga az ötlet jó és érdekes. Azzal, hogy az antik térképen szereplő helyeket modern térképre vetítjük hasznos és sok új információhoz juthatunk, például az egyes útállomások sok helyen szembetűnően kirajzolják az ókori úthálózatot. Csakhogy a rendszer pontosan arra a feladatra a legalkalmatlanabb, amire szánták. Nem lehet hiteles ókori útvonaltervezőnek használni.
A probléma onnan ered, hogy a rendszer csak az egyes helységeket és azok pozícióját ismeri, nem vesz figyelembe olyan tényezőket, mint a korabeli úthálózat, vízi utak, terepviszonyok, valamint az ókori utazást olyannyira meghatározó időjárási körülmények. Ezeknek hiányában az alkalmazás csak egyszerűen összeköti egymással a légvonalban egymáshoz legközelebbi pontokat, így az általa adott útvonalak és menetidők is hamissak. Gyakran olyan irányokat ad meg, amerre nem hogy a római korban, hanem napjainkban sem vezet út. Erre az egyik legjobb példa az Aquincum – Gardellaca (Tokod) viszonylat, ahol a római korban is ismert pilisi útvonal helyett Bicske felé (a helynevek azonosításának problémakörétől most eltekintenék) vinné el a gyanútlan római utazót.
A dunántúli római úthálózat ismeretének a hiánya eredményezi azt is, hogy Savariából Carnuntumon át, a már ismert bicskei kitérővel, tervezi meg a program az utat Aquincumba.
Valószínű igencsak meglepődne az a karthágói kereskedő is, aki az látná, hogy a megszokott 3 napos tengeri út helyett 263 napot kell utaznia szárazföldön, megkerülve az egész Földközi-tengert Líbián, Egyiptomon, Kis-Ázsián át a Balkánon keresztül, mire az Itáliában fekvő fővárosba ér.
A pozitívumok között meg kell említeni, hogy a rendszer felismeri a folyólat és a tervezés során megjeleníti az átkelőhelyeket. Mindez azonban nem feledteti a tényt, hogy az Omnes Viae, a fent leírt hiányosságai miatt, tökéletesen alkalmatlan arra, hogy ókori útvonalakat és menetidőket rekonstruáljunk vele. 
