Bemutatták az egykori Római Birodalom Bécstől Budapestig húzódó határa mentén található emlékhelyekről készült útikalauz magyar nyelvű változatát.
A Római emlékek a Közép-Duna vidéken Vindobonától Aquincumig című kiadványról Visy Zsolt régész professzor elmondta, hogy a 200 oldalas, színes, tartalmas, zsebkönyvformájú ismeretterjesztő kötet a turistáknak és a kultúrturizmus híveinek készült. Hozzátette: hosszú évek óta dolgoznak együtt szlovák és osztrák szakemberekkel, hogy összehangoltan, egységes elvek alapján kutassák az egykori római határvédelem emlékeit.
Az egykori Pannónia jelenleg hét országon húzódik keresztül. "A Római Birodalom limesén keresztül nemcsak a határvédelmet és az antik anyagokat vizsgáljuk és elemezzük, hanem ezen keresztül az egész birodalom történetét is megrajzoljuk, hiszen bebizonyosodott, hogy a birodalom sorsa a határon, a határtartományban, az ott állomásozó katonákon és a hadseregen múlt" - magyarázta a professzor.
Margaréta Musilová, a kiadvány egyik szerkesztője elmondta, hogy a színes helyszíni fotókat, számítógépes grafikákat és műtárgyfelvételeket is tartalmazó útikalauz olyan emlékekkel ismerteti meg az olvasót, amelyek eredeti lelőhelyükön ma is látogathatók. Az adott településről részletes térképet készítettek, a nagyobb topográfiai egységeket összefoglaló vázlatokon ábrázolják és a helyszínek megközelítési lehetőségei mellett a GPS koordinátákat, a múzeum címét és telefonszámát is feltüntették.
Az ismertetőket az adott terület szakavatott kutatója írta, a könyv összeállításában tizenhárom magyar, kilenc szlovák és öt osztrák szakember dolgozott. A könyv élvezhető módon foglalja össze a három ország régészeinek a közép-dunai limes szakaszán végzett feltárásait. A kiadvány másik szerkesztője Vladimír Turcan volt - tette hozzá.
(MTI)
Útikalauz a római emlékekről a Közép-Duna vidékén
2012.04.22. 09:27 Bernát Péter
Szólj hozzá!
Címkék: ausztria szlovákia zsolt aquincum utikönyv visy vindobona
Megnyitotta kapuit a Villa Romana Baláca
2012.04.19. 11:15 Bernát Péter
Megnyitotta kapuit a veszprémi Laczkó Dezső múzeum római villagazdasága, a Villa Romana Baláca, amely idén egy 130 millió forintos fejlesztésnek köszönhetően új attrakciókkal várja a látogatókat.A megszokott májusi időpontnál kicsit korábban nyitották meg Nemesvámos mellett a Villa Romana Baláca kapuit - közölte az MTI-vel a múzeum kommunikációs munkatársa, Gáspár Móna. Emlékeztetett arra, hogy a nyitásra való felkészülésben nagy segítséget nyújtottak az önkéntesek, a nyitva tartás biztosítását pedig közcélú munkavállalókkal oldották meg.
Nyárra lesz látható annak a kétéves előkészítő munkának az eredménye, amelynek köszönhetően csaknem 130 millió forintból látogatóbarát fejlesztésekkel várják idén a látogatókat. A tervek szerint júniustól lesz teljes formájában látható a korabeli ebédlő hangulatát idéző szoba korhű bútorzattal és falfestéssel, valamint akkorra készülnek el a multimédiás információs pultok, valamint a 3D-s vetítőterem.
Április 26-tól kezdik el lefektetni azt a mintegy 700 ezer darabból álló mozaikmásolatot a lakóház 20-as szobájában, amely - mérete és minősége miatt - egyedinek számít a világon. A mozaikmásolat szintén nyárra készül el, a lakóház a munkálatok alatt is nyitva áll.
A római villagazdaság idei első nagyrendezvénye június 1-jén este lesz: Kövi Szabolcs koncertezik, másnap római kort idéző programmal, színdarabokkal, római hadi bemutatóval várják a látogatókat. Emellett kerékpártúra, lovas-boros program is szerepel a balácai kínálatban.
A Villa Romana Baláca Veszprémtől mintegy 9 kilométerre, Nemesvámos és Veszprémfajsz határában fekszik. Az egykori Pannonia Provincia területén 1904-ben földművesek bukkantak a szántóföldben rejtőző római kori földbirtokközpont maradványaira. A több tucat épület romjainak feltárása régészeti sikertörténet, az ásatások a mai napig folyamatban vannak - olvasható a Lackó Dezső Múzeum honlapján.
A villagazdaság Közép-Európa egyik legjelentősebb római kori emléke, egykor csaknem 10 hektárnyi területet foglalt magába. A földbirtok-központ főépületét számos melléképület egészíti ki; a lakóházakhoz fürdők, gazdasági épületek és egy monumentális temetkezőhely is tartozik. A római kori park része a fűszer és növénykert valamint a kőtár, amely a Veszprém megye településein talált római kori kőfaragások gyűjtőhelye.
(MTI)
Szólj hozzá!
Címkék: villa balaca
Luxus ezüst étkészlet a 4. századból Vinkovciban
2012.03.29. 06:59 Bernát Péter
Több mint ötven darabból álló, a 4. századból való luxus ezüst étkészletet találtak a régészek a kelet-szlavóniai Vinkovci (Cibalae - Pannonia Secunda) belvárosában. KÉPEKA szenzációs leletről szóló hírt Zlatko Uzelac horvát kulturális miniszterhelyettes közölte szerdán a Vjesnik című, kormányközeli napilappal. Elmondta, hogy egyedülálló a leletegyüttes, benne az a nagy tál, amelyet aranyozott díszítéssel láttak el, belegravíroztak állatokat, növényeket, épületeket és emberi arcot.
Az archeológusok megtalálták az étkészlet darabjain a feltételezett tulajdonos, Antonio Aquila bevésett nevét is. A kulturális miniszterhelyettes megjegyezte, hogy össze sem lehet összehasonlítani a Seuso-kinccsel, amely 40 késő római kori ezüst dísztárgy, mert a vinkovci lelet sokkal több darabból, több mint 50 tárgyból áll - ezüst tálak, tányérok, poharak, evőeszközök - és a súlya több mint 30 kilogramm.
Uzelac hozzátette, hogy a városban bárhol, ahol építkezés, vagy csatornaépítés folyik, rábukkannak ókori római leletekre, ahogy március 15-én is, amikor házépítés közben találtak négy római sírt, bennük bronz pénzérmékkel, balzsamtartó tégellyel, kerámiaedényekkel és üvegnyaklánccal.
Vinkovci ókori római neve Colonia Aurelia Cibalae volt, forgalmas kereskedelmi és kézműiparos központ, ezért ma valamennyi építkezés a városban régészeti felügyelet alatt zajlik - tette hozzá a miniszterhelyettes.
A 4. századi luxus ezüst étkészletet egyenlőre a városi múzeum trezorjában helyezték el, különleges biztonsági rendszerrel figyelik éjjel, nappal - jegyezte meg Uzelac.
A Vjesnik írásából az is kiderül, hogy csütörtökön mutatják be a sajtó képviselőinek a leleteket Vinkovciban mielőtt becsomagolnák azokat, mert Zágrábban fogják restaurálni az ezüstkincset, azután kerül vissza a városba.
Vinkovci - amely 20 kilométerre van Vukovártól és 40 kilométerre Eszéktől - Európa egyik legrégibb városa. Archeológiai leletek bizonyítják, hogy az újkőkorban, 9 ezer évvel ezelőtt már lakott volt. A római korban ott született I. Valentinianus császár, aki 364. és 375. között uralkodott.
CibalaeCibalae a mai Szerémségben, Pannonia déli részén a Fruska-hegy közelében Mursától 23, Sirmiumtól 50 római mérföldre fekszik. A Sirmiumból jövő út Cibalaeban ágazik ketté, az egyik ága Aquincum felé vezetett, a másik pedig Siscia irányába haladt tovább. A Bosut (Basuntius) folyó némileg magasabban fekvő bal partján alapított római város egy időszámításunk előtti La Tene településre épült. A várost az első század végén vagy a második század elején alapították. Kezdetben a várost kettős árok vette körül. Amikor a város terjeszkedni kezdett a dupla árkot egyetlen sánckerítéssel erősített árok váltotta fel.Hadrianus uralkodása alatt Cibalae előbb municipium státuszt nyert el, majd később Caracalla colonia rangra emelte a települést (Colonia Aurelia Cibalae).A város három főútvonal kereszteződésében található (Poetovio - Mursa - Sirmium; Emona - Siscia - Sirmium; Cannabiaca - Aquincum - Taurunum), valamint a hajózható folyó nyújtotta lehetőségeket is meg kell említeni.A város közelében több agyaglelőhely is volt a római korban, melyek biztosították a kiváló minőséget produkáló helyi fazekasság alapanyag szükségleteit. Az agyagedények nagymennyiségű előállításán túl építkezésekhez használatos téglákat is készítettek. A kutatások eredményei, melyeket az egykori város falain belül és annak környékén végeztek, megerősítették a feltevéseket: eddig mintegy 50 égetőkemencét találtak a régészek. Szintén megtalálták a római fürdők, a vízvezetékrendszer és a temetkezési helyek maradványait is.308-ban a harmadik tetrarchia válságának megoldására összehívott carnuntumi császártalálkozó eredményeképpen Pannonia Licinius uralkodása alá került. Constantinus és Licinius közötti kialakult viszály 316 október 8-án a cibalaei mezőn vívott csatával zárult, mely Constantinus győzelmével zárult. 321-ben és 328-ban két római császár, Valentinianus és testvére Valens született Cibalae-ben.A városban állomásozó katonai csapatok jelenlétére eddig nem került elő semmiféle bizonyíték.(ripapannonica.hu)
(MTI)
Szólj hozzá!
Címkék: a horvátország luxus ezüst 4. étkészlet ezust századból vinkovciban
Amida ostroma 6.: Előjáték az ostromhoz
2012.03.26. 07:07 Bernát Péter
Ursicinus kíséretének megtámadása nyilvánvalóvá tette, hogy a várost nem lehet biztonságosan elhagyni, így még a jobbik esetben is egy jó ideig tartó blokádra, a rosszabbikban pedig ostromra lehetett számítani (Előzmények: 1. 2. 3. 4. 5.). Különösen rossz hír volt, hogy a városban rengeteg idegen is tartózkodott, akik az éppen akkor esedékes éves vásárra érkeztek 20 ezresre duzzasztva ezzel a városban tartózkodók létszámát.
Ammianus mellett Aelianus comes, pár tribunus valamint Ursicinus két számvevője Iacobus és Caesius voltak a legmagasabb rangú tisztek a városban. Az ő vállukra nehezedett a védelem megszervezésének feladata, amelynek főparancsnoka a városban legmagasabb rangot viselő Aelianus volt.
Maga a város és annak Tigris felöli részén álló erődjének védművei korszerűnek voltak mondhatók, és megfelelő mennyiségű hadianyag is a rómaiak rendelkezésére állt. A vár mellett fakadó hőforrásból, valamint a Tigrisből elegendő ivóvízhez juthattak védők. Mindezen kedvező adottságok mellett Amidában megfelelő létszámú helyőrség is állomásozott, amelyet az utóbbi időkben jócskán kiegészítettek. Így a város védelmére a következő csapatok álltak rendelkezésre: legio V. Parthica, legio X. Fortenses, legio XXX. Fortenses, az Aelianusszal ékezett két könnyűfegyverzetű egység a Superventores, Preventores, valamint kettő közelebbről meg nem nevezett galliai légió, amelyek egy korábbi polgárháborúban II. Constantius ellenségeit támogatták, így a parancsnokok ezek hűségében és harcértékében is kételkedtek. A légiók mellett Amidában volt még egy lovas és egy barbár lovas íjász turma is.
Mivel a késő római korban a légiók 1000 fős egységek voltak, így az Amidában állomásozó hét légió keretlétszáma 7000 fő volt. Azt azonban nem feltételezhetjük, hogy mindegyik egység teljes feltöltöttséggel rendelkezett. Ez a két büntetésből keletre helyezett gall légiók esetében szinte teljesen elképzelhetetlen. A Superventores, Preventores egységek eredeti létszáma 500 – 1000 fő között mozoghatott, vagyis a körülbelüli 7000 - 8000 fős létszámmal csak a segédcsapatokkal együtt lehet számolni.
Ami a római katonák felszerelését illeti, a negyedik századra a Traianus oszlopról ismert II. századi légionárius felszerelés is kikopott a használatból. A hajlított téglalap alakú pajzsokat (scutum) felváltották az ovális, majdnem kerek formájúak és a hagyományosnak nevezhető gladius helyett is már a jóval hosszabb spatha-típusú kardot használták, de a rég használt hajítódárdát a pilumot is végleg kezdte kiszorítani a szúrásra, döfésre és nem csak hajításra alkalmas lancea. A régi típusú sisakok is eltűntek, helyettük jóval egyszerűbb, könnyebben előállítható típusok kerültek használatba, mint például az intercisai (balra fent), vagy az úgynevezett spangenhelm (balra lent) típusba sorolhatók. Felmerül a kérdés, hogy a városban rekedt civil lakosság mennyire vehette ki a részét az elkövetkező harcokból, illetve mennyire duzzaszthatta fel a védősereg létszámát.Véleményem szerint nem játszottak fontos 
szerepet a közvetlen összecsapásokban, maximum csak a végső összecsapás során bonyolódhattak közvetlen összetűzésbe az ellenséggel. Nagy létszámú civil jelenléte a falakon ugyanis az ostrom során csak gátolta volna a profi katonaságot feladata hatékony ellátásában. Ez persze nem azt jelenti, hogy sáncmunkákra, falak javítására nem használtak volna fel civil munkaerőt, éppen ellenkezőleg, ilyen feladatokra nyílván igénybe vették a lakosság munkaerejét.
szerepet a közvetlen összecsapásokban, maximum csak a végső összecsapás során bonyolódhattak közvetlen összetűzésbe az ellenséggel. Nagy létszámú civil jelenléte a falakon ugyanis az ostrom során csak gátolta volna a profi katonaságot feladata hatékony ellátásában. Ez persze nem azt jelenti, hogy sáncmunkákra, falak javítására nem használtak volna fel civil munkaerőt, éppen ellenkezőleg, ilyen feladatokra nyílván igénybe vették a lakosság munkaerejét.
Amida védelméhez tehát nem csak hadianyag, víz, élelem állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre, de viszonylag sok katona is védelmezte. Ammianus és tiszttársai ezért joggal bízhattak abban, hogy képesek lesznek megvédeni a várost. De még az is elképzelhető volt, hogy nem is fog sorkerülni ostromra, hiszen eddig a perzsák minden nagyobb erődöt megkerültek, és a perzsa főerők még nem is mutatkoztak, ráadásul fő céljuk nem Amida elfoglalása, hanem az Eufráteszen való átkelés volt.
A perzsa fősereg július közepén ért Amida térségében, de egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ostromra készülődne. Shapur először elhaladt a város mellett és a környező, könnyebb zsákmányígérő kisebb erősségek ellen fordult, amelyek egyből megadták magukat. Csak ezután vonult Amida alá, de még ekkor sem tett előkészületeket komoly ostromra, helyette kíséretével a falak alá lovagolt, hogy megadásra szólítsa fel a védőket. A rómaiak válasza azonban tömör és egyértelmű volt, különféle hajítófegyverekből össztüzet zúdítottak a királyra és kíséretére. Shapur első felindultságában el akarta rendelni a város lerombolását, hiszen a rómaiak azzal, hogy megtámadták durván megszegték a kor diplomáciai szabályait, ám a haditanács végül lebeszélte erről a tervről, mivel az ostrom túl nagy energiákat és túl sok időt kötne le. A király ezért úgy döntött, hogy másnap még egyszer megadásra szólítja fel a védőket.
Hajnalhasadtakor azonban mégsem Shapur kísérete jelent meg Amida falai alatt, hanem a chionita hun király Grumbatesé. Ammianus szerint a hun király maga döntött úgy, hogy nagy szolgálatot téve a perzsa uralkodónak, ő szólítja fel a védőket a megadásra, az előzmények ismeretében azonban az is elképzelhető, hogy a perzsák utasították erre a feladatra, mivel nem akarták kitenni Shapurt az előző napihoz hasonló támadásnak. Ez a döntés pedig végzetesnek bizonyult, Grumbates alig ért a város közelébe, amikor egy ballistából kilőtt lövedék átütötte a király fiának páncélját azonnal megölve a herceget. A megrémült hunok először elmenekültek, ám nem hagyhatták a király fiának a testét a senki földjén, ezért egésznap újabb és újabb rohamokat vezettek a holttest megszerzésére, ám mindhiába. A római lövedékek sorra visszaverték a támadásokat. Azaz a herceg testének mélyen a római gépek hatósugarán belül kellett feküdnie. Az egész napos tomboló harc után végül az éj leple alatt sikerült megszerezni a holttestet. Ez az eset rámutatott egy komoly tényezőre, amelyet a perzsa hadvezetésnek is figyelembe kellett vennie. Az Amidában elhelyezett különböző vető- és hajítógépek a falak előtt egy olyan halálzónát hoztak létre, ami minden nyílt támadást öngyilkos akcióvá változtat.
A késő római korban a különböző ballisták és catapultok fontos szerepet játszottak a megerősített helyek védelmében. A katonai építészet is ennek megfelelően alakult át, a kiszögelésekkel gyakran tarkított falakat különböző formájú tornyok erősítették, amelyek mind a falak oldalazását, mind pedig a falak előtti terep hatékony pászázását segítették, nem egyszer három - négyszeres kereszttűzbe fogva a támadókat.
A falakon és a három-négy emeletes tornyokban előre kialakított lőállásokat hoztak létre a különböző szerkezeteknek. A gépek hatósugarán belül minden olyan tereptárgyat, objektumot felszámoltak, amit fedezékként használhattak volna a támadók. A szerkezetek hatósugarán belül különböző akadályokat telepítettek, melyek nem gátolták a szabad kilövést, de lelassították az ellenség mozgását, így a különféle árkok, vermek és egyéb akadályok megnyújtották azt az időt, amit a támadó ellenségnek a gyilkos lövedék záporban kellett töltenie. Amida esetében sajnos sem írásos, sem régészeti forrás nem áll rendelkezésünkre a falakon kívüli műszaki akadályokra vonatkozóan, azonban a magas sziklák, amikre a város épült, minden bizonnyal egyes falszakaszoknál önmagukban is elegendőek voltak a támadás ütemének lelassításához. Ráadásul a magasabbról kilőtt lövedék átütőereje is nagyobb volt és ezt már abban a korban is kihasználták.
Azt a tényt, hogy a hun herceget egy „kézi” azaz egy cheiroballistával lőtték le Ammianus leírása valószínűsíti, mivel egy katona gyorsan és váratlanul leadott lövéséről ír. Márpedig a cheiroballista (lent) volt az egyetlen olyan ballista típus, mit egyetlen katona gyorsan működésbe tudott hozni, megfelelő pontos lövést lehetett vele leadni és kellő átütő erővel rendelkezett az uralkodó fia által viselt jó minőségű páncél átütésére. Egyaránt lehetett kézben tartva és állványra szerelve használni, gyorsan mozgatható mobil fegyver volt.
A herceg halálával ez az egyetlen leadott lövés teljesen új mederbe terelte az események folyását és megpecsételte a város védőinek végzetét. A herceg szelleme addig nem nyugodhatott, míg bosszút nem álltak haláláért, Grumbates pedig város elpusztításával akarta kiengesztelni. Shapurnak sem volt más választása ezután, minthogy megostromolja Amidát és elfoglalja, elvégre a védők őt magát, valamint egyik kliensét is megalázták. Ráadásul, ha nem sikerülne elfoglalnia a várost a Grumbatésszel nem rég kötött szövetség is felbomlana, a hun király nem bízva többé a perzsák erejében újra kezdené ellenük a háborút. Ezért miközben a falakról nézték a királyfi elhamvadó halotti máglyájának lángjait, a római tisztek is tudták, hogy innentől kezdve nincs helye a tárgyalásnak, a perzsák győzelme esetén pedig nem számíthatnak kegyelemre. Hiába egyeztek meg egyhetes fegyverszünetben Shapurral, hogy a hunok tisztességesen elvégezzék a halotti szertartást, Ammianus tudta, hogy ez a hét csak a vihar előtti csend.
Szólj hozzá!
Címkék: amida 359 ammianus marcellinus
Három kötet jelent meg a római limesről
2012.03.21. 07:52 Bernát Péter
A római limes egy letűnt civilizáció kiemelkedő tudományos és technológiai emléke - hangsúlyozta Gabler Dénes régész, az MTA doktora a Pécsi Tudományegyetem (PTE) régészeti tanszéke Danube Limes kutatócsoportja által megjelentetett három kötet keddi budapesti bemutatóján.A Rómaiak a Dunánál, A római hadsereg a limesen/A római limes Magyarországon, valamint A Danube Limes projekt régészeti kutatásai 2008-2011 között című kötetek a pannóniai határvédelmi rendszer világörökségi nevezését előkészítő kutatásait foglalják össze.
Mindhárom kötet kétnyelvű - magyarul és angolul ismertetik a legújabb kutatási eredményeket.
Mint történelmi bevezetőjében Gabler Dénes kifejtette, a Római Birodalom határait jelölő limes Britanniában a Hadrianus-falat, Felső-Germániában földsáncot, a Rajnánál, Dunánál, vagy az Eufrátesznél a folyót jelentette. Ezek képezték azt a fizikai akadályt, amely a Róma által birtokba vett területeket a barbár világtól elválasztotta. Bár a limes egyfajta zárat jelentett, mégsem hasonlítható a 20. századi "vasfüggönyhöz", hiszen a találkozások helye volt. A légiótáborok felügyelete mellett hozhatták piacra áruikat a barbárok, vagy szerezhették be a szükséges árucikkeket.
A kiadványokat méltatva rámutatott: óriási értékük, hogy noha jobbára a magyarországi védvonalszakasszal foglalkoznak, egységben láttatják a Római Birodalom határvédelmi egységeit, és így akarják világörökségi helyszínné tenni. A gazdagon illusztrált, 320 - jobbára színes - felvételt tartalmazó köteteket 23 szerző jegyzi, akik Visy Zsolt, a PTE egyetemi tanárának irányításával kutattak egy-egy szakaszt a legújabb eljárások - légi felvételek, térinformatika, geofizikai mérések - segítségével.
"A három kontinense kiterjedő Római Birodalom 400 ezer fős hadseregének, többek közt 30 légiójának épített létesítményei közül hoz számos objektumot közel hozzánk a Római Birodalom határai című kiadvány, a Hadrianus falától a jordániai Gaszr-Bis erődig. A megmaradt, feltárt vagy épen rekonstruált építmények sokaságán kívül számos, a katonasághoz köthető lelet - fegyverek, érmek, bélyeges téglák, katonai tárgyú festmények fotói illusztrálják" - magyarázta Gabler Dénes.
A legterjedelmesebb kiadvány A Danube Limes projekt 2008-2011 című kötet, amely bemutatja a védvonal világörökségi értékeit, tartalmazza a PTE kutatócsoportja által felmért lelőhelyek katalógusát, a táborok, őrtornyok és a limes útszakaszainak leírását, jelenlegi állapotukra vonatkozó megfigyeléseket.
"A katalógus 80 tételt tartalmaz, ennyi limeslétesítményt sikerült felderíteni, felmérni, térképre vetíteni. A harmadik kiadványban, A rómaiak a Dunánál című kötetben a védvonal létesítményeit, mint világörökségi helyszínt mutatja be" - emelte ki Gabler Dénes.
Visy Zsolt az MTI kérdésére válaszolva elmondta, hogy a Danube Limes UNESCO World Heritage elnevezésű projekt Magyarország, Németország, Ausztria, Szlovákia és Lengyelország örökségvédelmi szervezeteinek együttműködésével megvalósuló program, amely a dunai limesszakasz világörökségi jelölésének előkészítését tűzte ki céljául.
"Az uniós támogatással végzett hároméves programot 2011 végén zártuk le. Magyarország részéről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal irányította a munkát, részt vett benne a Pécsi Tudományegyetem és a paksi önkormányzat, amely a római kori Lussonium bemutatása, kutatása kapcsán pályázott. E munka során készült el a pályázati anyag. A magyarországi védvonalak hossza eléri a 420 kilométert. Ha a térképet nézzük, a Duna vonala mentén mindenütt ott vannak ezek a különböző nagyságú objektumok, amelyek a világörökségi nevezés szabályai szerint vannak feltüntetve" - magyarázta Visy Zsolt.
Ismertetése szerint nagyon precíz, szinte centiméteres pontosságú térképészeti kutatásokat végeztek. A pályázatot jövő év elején nyújtják be a párizsi székhelyű világörökségi bizottságnak. A szervezet február táján veszi számba a befutott pályázatokat és indítja el a vizsgálatokat, a folyamat általában a benyújtástól számítva másfél évig tart.
"A látogató bizottság elemzi a pályázatot és felkeresi a helyszíneket, ahol azt is vizsgálja, hogyan néznek ki. A világörökségi helyszíneknek ugyanis nyilvánosnak, látogathatónak kell lenniük, el kell látni őket információs táblákkal. Ez egy óriási feladat, hiszen hatalmas területről van szó" - magyarázta Visy Zsolt.Hozzátette: a fogadókészség nagyon nagy, hiszen a világörökségi bizottság örömmel vesz minden nemzetközi összefogást."Ilyen nagy területen, ennyi országot egyesítő világörökségi helyszín nincs, mint a dunai limes" - emelte ki Visy Zsolt.
(MTI)
