A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi objektumokat szokták érteni, példaként pedig a Hadrianus-falat szokás felhozni. Fontos azonban leszögezni, hogy maga a limes kezdetben egész mást jelentett. Az eredeti jelentése nem védelmi vonal volt, hanem hadiút, a hozzá tartozó egyéb katonai létesítményekkel együtt, elsődleges feladata pedig, hogy a római katonákat eljutassa az ellenséges területre és ott biztosítsa az eredményes tevékenységüket.
Gyakori hiba az is, hogy a római határokon elhelyezkedő katonai létesítmények összességét limesnek nevezik, holott a limes kifejezést a korban csak olyan határszakaszra használták, ahol azt ténylegesen sáncok és árkok alkották. Az olyan határszakaszokra, mint például a pannoniai, ahol végig folyó mentén építették ki a rendszert, a ripa kifejezést használták.
A hódítások befejeződése után limes állandósult a határok mentén, így a limes/ripa ideglenes jellegét is elveszítette, ez leginkább az objektumainak kőbeépítését jelentette, ez a folyamat Pannoniában a II. században ment végbe. Innentől váltották fel a korábbi föld-palánk táborokat a kőből épült erődítmények. Azonban a limesnek/ripának a szerepe továbbra sem változott a III. századig egyértelműen egy offenzív stratégiát volt hivatva szolgálni, vagyis azt, hogy ha Róma érdeke úgy kívánja, katonái a leggyorsabban juthassanak el a barbár területekre.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a limes/ripa, olyan logisztikai rendszerek összessége, melynek a feladata a római csapatok ellenséges területekre való felvonulásának és ottani eredményes tevékenységüknek biztosítása.
A III. századtól, párhuzamosan a római védelmi stratégia változásával a limes, ripa szerepe is változásokon ment át. Innentől kezdve vált ténylegesen védelmi vonallá, melynek elsődleges feladatává a birodalom belsejének a védelme vált az egyre gyakoribb és erősebb betörésekkel szemben. Ekkortól figyelhető meg az erődökön a legjelentősebb átépítési hullám, melynek során ellenállóbakká tették őket a heves támadásokkal szemben. Ekkortól kapnak a régi táborok legyező alakú saroktornyokat, oldaltornyokat és ekkor csökkentik le a táborkapuk számát is a korábbi négyről egyre.
A IV. század elejére a limes/ripa elveszítette primer védelmi szerepét, a provinciális lakosság védelmét egyre inkább az ekkor épített nagy belső erődök, refugiumok látták el, a határ menti erődöket pedig leszűkítették, gyakran csak egyszerű őrállomássá váltak, majd a birodalom bukása után ténylegesen is elveszítették határvédelmi szerepüket.
