HTML

Blogunkról

Kézzelfogható közelségbe került Magyarország számára, hogy a Római Birodalom egykori tartományának, Pannoniának a Duna mentén húzódó határa, a limes, vagy másik nevén a ripa Pannonica is az UNESCO világörökség része lehessen. A magyarországi limes szakasz világörökséggé nyilvánítását célzó pályázatnak legkésőbb 2012 januárjára el kell készülnie, mely eredményessége nagyban függ az önkormányzatokon, múzeumokon, civil szervezeteken, magánszemélyeken, akiket érinthet a védelemmel járó előny és kötelezettség. Önmagában a római limes, mint örökségi helyszín nem magyar adottság, hiszen a Római Birodalom egykori határvonala a mai Nagy Britanniától egészen a Fekete-tengerig, majd a Közel-Keleten át Afrika északi országait érintve egyetlen hatalmas helyszínként kerülhet a világörökségi listára. Ennek lehet része - immáron negyedik nevezőként - Magyarország is. E-mail: ripapannonica@hotmail.com

Közösség

Látogatók

Borhy László: a gipsz volt az ókor "korrektorfestéke"

2011.11.15. 07:07 Bernát Péter

A gipsz volt az ókor korrektorfestéke, amellyel el lehetett "tüntetni" a kőbe vésett feliratokban ejtett hibákat - mondta ki Borhy László egyetemi tanár, az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője az MTI-nek annak kapcsán, hogy a Debreceni Egyetem klasszika-filológiai folyóiratában, az Acta Classica Universitatis Debreceniensisben jelenik meg angol nyelvű tanulmánya, amelyben két római kori pannóniai kőoltár feliratait elemzi. A kutatások részben uniós támogatással valósultak meg.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
"Az ókorban, ezen belül is a romai császárkorban a felirat volt a kommunikáció egyik eszköze. Ennek megfelelően a római világban a kőbe vésett feliratok a hétköznapi élettől a temetőkig az élet szinte minden területét átszőtték. Építési feliratot helyeztek el, ha új épület emeltek, ha pedig meghalt valaki, akkor emlékére sírfeliratot állítottak, amelyen feltüntették a feliratot állítójának az elhunythoz való viszonyát, az elhalálozott pályafutását, betöltött tisztségeinek felsorolásával" - magyarázta Borhy László.
 
Mint kifejtette, a Római Birodalomhoz csatolt térségek között voltak olyanok, amelyek addig nem rendelkeztek saját írásbeliséggel. Ezek közé tartozik Pannonia is, amelynek kelta és illír népessége az írásbeliséggel a rómaiakkal és a görögökkel való kapcsolattartás révén ismerkedett meg.
 
"A Római Birodalomhoz való csatlakozást követően, a római életforma átvételével Pannoniában is elterjedtek a felirat-állítási szokások. Itt nagyon érdekes jelenségekkel szembesülhetünk, ugyanis nagyon sokszor megfigyelhető, hogy a latin nem az anyanyelve a feliratot készítő kőfaragónak, aki hibákat vét. Próbálnak a római megrendelők igényeihez alkalmazkodni, ebben a műfajban is úgymond helytállni. Adamik Béla, a latin nyelv történetének kiváló kutatója, az ELTE Ókortudományi Intézetének docense hibatipológiába rendezte ezeket, és nagyon érdekes megjegyzéseket fűzött olyan jelenségekhez, amelyeket mi, régészek vagy ókortörténészek a latin feliratokon megfigyelünk, de nyelvészeti szempontból nem biztos, hogy tudjuk értelmezni" - emelte ki a professzor.
 
Szavai szerint nagyon sokszor előfordul, hogy kimaradnak betűk a latin szavakból vagy felesleges betűk, szóismétlések tapasztalhatók, de sűrűn akadnak ragozási hibák is. Gyakran kimutatható, hogy a szöveg téves olvasatából származik az elírás. A vésnök ugyanis egy kurzív, azaz kézírással írt szöveget kapott a megrendelőtől, a sírfeliratot viszont kapitális, azaz nagybetűkkel készítette el. 
 
"Említést érdemelnek a beszélt (vulgáris) latinból származó elírások hatása, ami szintén kimutatható a feliratokon. Némi szerencsével a típushibákból  a kőfaragók anyanyelvét is ki lehet következtetni. A hibás feliratok egyébként nemcsak Pannoniára, hanem a birodalom egész területére, sőt magára Rómára is jellemzőek, ahol szép számban éltek nem latin anyanyelvűek. Az elírások láttán felmerülhet a kérdés, hogy a megrendelő miként vehetett át például egy hibás sírfeliratot?" - tette fel a kérdést Borhy László.
 
Magyarázata szerint a ma látható feliratok csupán a "nyersanyagok", nem pedig a végleges felületek. Az ókorban a márványra, mészkőre vagy bazaltra vésett feliratokat ugyanis vékony gipszréteggel vonták be. "Lefedték egy vékony stukkófelülettel, a kivésett betűágyakat pedig festékkel színezték ki, tették láthatóvá. Tehát azt mondhatjuk, hogy a kivésett szavakban elkövetett nyelvtani hibákat utólag korrigálni tudták, ez a korrektorfesték ókori változatának is tekinthető.  A stukkófelület a feliratokról az évszázadok, évezredek során eltűnt, de nyomai, a betűágyakba belekent gipszmassza maradványai sokszor megfigyelhetők. Tehát látható, hogy utólag korrigálták a szöveget" - összegezte Borhy László.
 
(MTI)

Szólj hozzá!

Címkék: lászló epigráfia pannónai bróhy

A bejegyzés trackback címe:

http://limes.blog.hu/api/trackback/id/tr813384472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.